Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

műtét, 61) Fleischer (műtét, 22), J. Bruck (újszülöttön végzett műtét, 15). Markusovszky mindössze annyit írt a nekrológban (39), hogy pyaemia okozta Semmelweis halálát. A jobb mutatóujj gangraenás gyulladása és a kézközépcsontok osteomyelitise ezért a műtétkor elszenvedett sérüléssel áll oki összefüggésben. A sérülés következtében előbb subcutan panaritium, majd csontfolyamat keletkezett, a gyulladás áttört az ízületbe, a környezetre terjedt és osteomyelitis támadt. A halál előtt 6—8 héttel keletkezett csontfolyamat (kimenetel: csontláda, sequester, osteophyták), illetve az azt megelőző lágyrészgyulladás (amidőn már megkezdődött a bacteriumtoxinok felszívódása) chronologiailag megegyezik a Semmelweisné által megadott időponttal (1865. június közepe). A borogatás, fürdetés megfelelt a kezdődő panaritium korabeli kezelésének. Unguentum cinereumot is használtak. Incisióra csak fluctuálás esetén került sor (46). A pesti kezelés tehát adaequat volt. A boncjegyzőkönyv bizonyítja a sepsis kiindulását jelentő gangraenás tályogot okozó panaritium ossealét és articularét, a palaeopathologiai vizsgálat pedig az osteomyelitist, ezért — különösen Bardelehen (5), valamint Pitha és Billroth (46) korabeli sebészeti könyveinek ismeretében — érthetetlen, hogy a wieni elmegyógyintézetben miért nem végeztették el az akkor már szükséges műtétet, holott szemük láttán alakult ki a halálos gennyvérűség. Semmelweis ugyanabban a betegségben, pyaemiában halt meg, mint aminek felismerte kórlényegét. IX. AZ ACUT INFECTIOSUS-TOXIKUS REACTIO-TYPUS KÉRDÉSE Schaff er Károly a következőkben látja Semmelweis betegségének kórlényegét: „Nachdem Hyperämie der Meningen, Hyperämie und Atrophie des Gehirns festgestellt wurde, müssen wir uns die psychiatrische Erfahrung vor Augen halten, dass in solchen Fällen als Initialsymptome melancholisch-hypochondrische Depression, katatone Erscheinungen, sowie Delirien und Krämpfe auftreten können. An eine akute exogene Geistesstörung müssen wir um so mehr denken, als die erwähnten Symptome mit der septikämischen Erkrankung zusammenfallen. Wir meinen deshalb, dass die Annahme einer symptomatologischen, sekundären und nicht primären, genuinen Psychose im Falle von Semmelweis gerechtfertigt erscheint" (57). Schaffer tehát igen határozottan megjelöli a kórfolyamat lényegét is, az irodalomban található azon hivatkozás, hogy mindössze másodlagosan kiváltott tünetekről írna, ezek szerint téves. Bonhoeffer 1910-ben írta le az exogen reactio-typust (11). Szerinte ennek jellemzői a delirium, infectiosus ködös állapot, tudatzavar, ill. az öntudat beszűkülése, inkoherens viselkedés, esetleg epileptiform izgalmi állapot, továbbá olykor hallucinatiók. Ok gyanánt heveny fertőző betegségek, chronikus mérgezések, valamint septikus megbetegedések szerepelhetnek. Wyrsch (76) jellemzőnek tartja, hogy a rohammentes időben a beteg nem. emlékezik vissza a kóros történésekre.