Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

Mi (Haranghy, Nyirő és Regöly-Mérei) azon a véleményen vagyunk, hogy Semmelweis betegsége a Bonhoeffer-féle heveny infectiosus-bakteriumtoxinos (főként deliráló jellegű) reactio-typusnak felel meg, vagyis nem tekinthető genuin elmebántalomnak, vagy paralysis progressivának. A Semmelweis esetében észlelt tüneteket (mint pl. a szakaszosan kibontakozó tudatzavar, inkoherencia stb.) ez teljesen magyarázza, de az egyéb jelenségeket is (mint pl. a hangulatlabilitás, obszcén szavak használata, bulimia stb.), melyek különben egyáltalán nem kórjelzők paralysisre, legfeljebb ott is előfordulnak. Az irodalomban (7) ez a kérdés is felmerült, hogy ebben az esetben miért szállították Semmelweist elmegyógyintézetbe; miként lehetséges, hogy olyan kiváló orvosok, mint a sebész Balassa, a belgyógyász Wagner, továbbá Markusovszky és Bókay nem gondoltak minderre, hiszen a múlt század közepén gyakoriak voltak a septikus megbetegedések és az általuk előidézett idegrendszeri tünetek. A korabeli sebészeti szakkönyvek (5, 46 stb.) valóban tudtak már arról, hogy többféle heveny fertőző betegség, továbbá a septikus kórképek súlyos psychotikus jelenségeket válthatnak ki, mint delirium, ködös állapot, a legjellegzetesebbnek azonban az aluszékonyságot tartották. Semmelweis betegségének pesti idején ilyen tünetek nem voltak, hanem a szakaszosság nyilvánult meg, vagyis az, hogy súlyos psychotikus jelenségek tünetmentes szakaszokkal váltakoztak. Ez azonban csupán a XX. század első harmadában került leírásra. Az akkor ismert tünetek alapján Balassa, Wagner, Markusovszky és Bókay nem is gondolhattak erre a lehetőségre. X. A PATHOLOGIAI REKONSTRUKCIÓ 7. Schaffer Károly, valamint Nyirő Gyula előbbiekben már ismertetett véleményével összhangban, a katemnesztikus elemzés alkalmával sem találhatunk olyan adatot, melynek alapján a preamorbid szakaszban kóros lelkiállapotot tételezhetnénk fel. Semmelweis vitatónusa nem kóros, hanem épélettani lelki alkatának következménye. 2. Syphilisre utaló adatot sem a katamnesis, sem a boncjegyzőkönyv és neurohistologiai lelet, sem a palaeopathologiai és radiológiai vizsgálat értékelésekor nem találhatunk. 3. Paralysis progressivára vagy tabes dorsalisra utaló kórjelző tünetek nincsenek. Az agyi atrophia és a hydrocephalus — megítélésünk szerint —• arteriosclerosis, az agyhártyaösszenövések pedig pachymeningiosis következményei. 4. Schaffer Károly már hangsúlyozta az agyhártyák és az agy hyperaemiáját (57), ill. gyulladását (56), ami a septikus állapottal van oki kapcsolatban. Haranghy arra hívja fel a figyelmet, hogy az agyi erekben arteriosclerosis található. Az agyi elváltozásokat ez a kórfolyamat is magyarázza. A gerincagy sem sorvadt, ellenkezőleg duzzadt, a metszlapról előbuggyan.