Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

nedves gerincagy, hyperaemiás, vizenyős fellazulásnak felel meg, mely a septikus állapottal lehet összefüggésben. Több szöveti tünet heveny gyulladásra is emlékeztet. Előbbiek ezzel is kapcsolatban lehetnek. A múlt század második felének kórbonctani nézetét Scheuthauemél találjuk (60), aki azt írja még, hogy a tönkrement idegrostok, a velőhüvely szétesése, a duzzadt tengelyfonalak, a magvakban található „világító hólyagosak" kifejezetten gyulladásos jelek. Leubschner is ebben az értelmezésben tárgyalja a „szabadon fekvő zsíranyagot" és több egyéb szövet-jelenséget. Már Scheuthauer leírta, hogy az erek lumenét illetően váltakozó tágulatok és besüppedések, valamint a hyalin megjelenése, továbbá az elzsírosodás arteriosclerosis esetén található (60). Syphilisre utaló elváltozások (mint pl. a Heubner-féle érmegbetegedés) a szövettani leírásban nem szerepelnek. Az agyi atrophia, valamint a neurohístologiai leletben leírt jelenségek, megítélésem szerint is, arteriosclerosis következményei. Az arteriosclerosis ténye teljesen magyarázza a Semmelweis személyiségváltozását, mely élete befejező négy évében bekövetkezett; így a fejfájást, álmatlanságot, indulatosságot, szórakozottságot, kedélyváltozást, de a korai öregedését is. Ismertessük a boncjegyzőkönyv septikus folyamattal foglalkozó részét. A jobbkéz középső ujján az I. és II. phalanx területén gangraenás gyulladás, az utolsó interphalangealis ízület megnyílt, porcborítéka elpusztult. A bal bordák felett eves tályog, mely a hat alsó borda csontgyulladását okozva, betört a mellkasba, s a pleura costalis, valamint a pleura visceralis, továbbá a pericardium által határolt tályogot okozott. A bal vese felszínén csíkozott gennygócokból álló férfiökölnyi „aggregátum" látható. Nem kétséges, hogy a két utóbbi elváltozás a panaritium articulare és ostitis okozta septikus áttéti tályogának felel meg. Nem ilyen egyértelmű azonban a jobb könyök feletti ezüstforintosnyi, alávájolt szélű anyaghiány, továbbá a bal karon, a jobb térden és bokán lévő hasonló elváltozás, valamint a bal mutatóujjon talált sercegő duzzanat. Mindezen jelenség kifejezetten emlékeztet külerőszaki behatásra, és nem septikus metastasisnak, hanem sérülésnek felel meg. Benedek (7) arra gondol, hogy ezek a sérülések az elmegyógyintézetben támadtak a kényszerzubbony, valamint a hevederekkel való leszíjazás következtében. Kórbonctani szempontból feltétlenül indokoltnak tartjuk állítását. VI. A PALAEOPATHOLOGIAI VIZSGÁLAT Ezen a helyen csupán rövid összefoglalást adok ezirányú vizsgálataimról. Az érdeklődő az 1965-ben megjelent könyvünkben (53a ésb) megtalálja a részletes leírást, a radiológiai, makroszkópos és histologíai felvételeket. A röntgenfelvételek értékelését Zsebök Zoltán professor végezte el. Csaknem valamennyi csontról decalcinált metszetet, ill. csiszolatot készítettünk. Az Axhausen-féle