Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

határkötegek (Grenzstränge) lehetősége miatt polarisatiós mikroszkópos vizsgálatok is történtek. Palaeopathologiai vizsgálataim eredményét (78) a következőkben foglalhatom össze : A koponya felszíne sima, sem azon, sem a belvilágban nem találhatók syphilisre utaló jelenségek. A mellső és a hátsó scalában az impressiones digitatae vonalai erőteljesek, de a physiologiás határok között. A Bartucz által leírt (6) „osteoma-szerű" képlet és „exostosis" kórismének pathologiai megalapozottsága nincsen. Hasonlóan téves az a megállapítása is (6), hogy a jobb csecsnyúlványon lévő két kicsiny nyílás közül a első „gennycsatorna", az alsó pedig az életben történt „művi szúrás". Mindkét anyaghiány postmortalis, mert a széleken a koponyacsont három rétege jól elkülönül, reaktív csontjelek nincsenek. A röntgenképen a csecsnyúlvány légtartó rendszere ép, A sziklacsont pyramisán individuális jellegű csontcsipkék láthatók. A bal sziklacsont hátsó élén, a foramen jugularétól laterálisán, a sulcus sigmoideusra terjedően postmortalis törés található. Hasonló elváltozás van a jobb sziklacsont csúcsán, a hiány egészen a foramen lacerumig terjed. Az anthropologiai vizsgálat során Bartucz (6) palaeopathologiai szempontból többször tett téves megállapításokat; mivel ezek közlésre kerültek, kénytelenek vagyunk korrigálni a hibákat, így ezúttal az a véleménye, mintha „gennyedéses folyamat a sziklacsont csúcsát elpusztította volna" (6). A koponyacsontok három rétege ezúttal is jól elkülönül, a felszín sima, leépülés vagy appositio sem makroszkóposán és histologiailag, sem radiologiailag (2. ábra. 1. 61. oldj nem mutatható ki, bizonyos a postmortalis törés. Bartucz arról is ír (6), hogy a jobb felső (J-os fog helyén „csipkésszélű" sipoly található „fogtőgyulladás következtében". Eltekintve az orvosilag szokatlan definitiótól, megállapítható, hogy az alveolus-fal megtartott, sipolynyílás nincsen (ez valójában a fogmeder), gyulladásos csontjelenség nem látható, a fog nem az élet folyamán, hanem postmortalisan veszett el. Közepes fokú abrasio a fogakon, a jobb alsó G-os s a jobb felső 4-es fogakon Huszár (28) röntgenfelvételen kimutatott cariest. A koponyáról készített histologiai készítményekben a csontszerkezet jól megtartott. A jobb lapockából két csontrészlet maradt meg (az angulus articularis és az angulus caudalis egy-egy darabja). A csontállomány széli része kirágott, felszíne fakéregszerű. A mikroszkópos képben a csontállomány tetemes mértékben felritkult, egyes helyeken teljesen elpusztult. A lamelíaris szerkezet eltűnt. A csontsejtek üregei, a Havers- és Volkmann-csatornák kiszélesedtek, faluk egyenetlen. Reactiv csontújképzés nincsen. Ezek az elváltozások kétségtelenül súlyos gennyes gyulladás, csonttályog jelei. Miután reactiv csontújképzési jelenségek hiányoznak, biztosan megállapíthatjuk, hogy acut áttéti tályogról van szó, ahol még nem keletkezhettek ossificatiós jelenségek. Nem oszthatom azért Benedek nézetét (7), aki válaszolva közleményemre (55a és b), ezen csontfolyamat kiterjedéséből arra következtet, hogy a kézen levő osteomyelitis ennél nem régebbi, noha az utóbbin már van osteophyta-szegély. Valamely csontgyulladás fennállásának idejét nem az elváltozás kiterjedése, hanem az dönti el, hogy megkezdődött-e a reactiv ossificatio,