Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

nem). A hydrocephalus és az ependymitis tehát Semmelweis esetében sem paralysis progressiva kórjelző tünete. Található azonban Semmelweis boncjegyzőkönyvében olyan kóros elváltozás, mely az irodalomban alig került tárgyalásra, jóllehet eldönti a folyamat pathologiai jellegét. Ez a septum pellucidum átlikadása és pseudmembrana képződése. Ezek az elváltozások viszont alapvető módon bizonyítanak gennyes gyul

j ladást. A múlt század közepén a degeneratio grisea még nem jelentett specifikusan tabes dorsalist, hanem mindössze a gerincvelő idegelemeinek regressiv folyamatát és pótló glia-szaporulatot (9, 10, öl, 60), Többféle kórformát soroltak ide, ilyen pl. a „ringförmige Sklerose" , az oldalsó kötegekben levő „bandförmige Sklerose", a tabes dorsalis, a Friedreich-féle betegség stb. Tabesben a gerincvelő nem duzzadt, mint Semmelweis esetében (a nyaki szakasz harántátmérőjének kivételével). Tabesnél a metszlapon a hátsó köteg és a dúcok környéke besüppedt, szürkés; Semmelweisnél a bonc jegyzőkönyv szerint az állomány előbuggyant, nedvdús. Semmelweis gerincagya carminkezelés után foltosán festődött. Carminfestéskor azokon a területeken találhatók szabadszemmel látható halvány foltok, ahol a glia megszaporodott (lásd Rokitansky, Scheuthauer, Birch—

Hirschfeld előbbiekben idézett kórbonctani műveit), tehát ismét nem tabes pathognom tünete, legfeljebb ilyen esetekben is kimutatható. Éppen ez az oka annak, hogy ma már nem használják ezt az eljárást. A boncjegyzőkönyvben leírt vöröses csíkozottság (ami megfelel az erek lefutásának, lásd: előbbi műveket) rendszerint activ hyperaemia jeleként értékelhető (pl. heveny gyulladás). BirchHirschfeld (40) szerint gyulladás esetén: „... doch kommen je nach der Reichlichkeit des Blutpigmentes auch rostfarbene, ziegelrote Färbungen der Herde vor. In den bisher erwähnten Stadien der entzündlichen Erweichung erscheint das Volumen des ergriffenen Theiles vermehrt, das Gewebe quillt auf der Schnittfläche vor". Ez a múlt századbeli kórbonctani felfogás. Mikroszkópos vizsgálatkor Meynert a lágy agyburok ereiben hyalint talált, a finomabb ágakban elzsírosodást. Ez, valamint golyószerű tágulatok az agyi erekben is megfigyelhetők. Egy területen festékanyag (extravasatum) és árszakadások vannak. Elpusztult erek, glia-burjánzás. A kéreg belső részén tömegesebben láthatók glia-magvak, puffadt ducsejtek. A sejtmagvakban „világító hólyagosak". Bizonytalan körvonalú sejtek. Szabadon fekvő nagy ducsejtmagvak. Ducsejtek duzzadása és pusztulása. Az „idegcsövek" megtartottak. A velőátmetszetek duzzadtak. Egyes területeken a tengelyfonalak szétestek. Az agyi idegelemekben tehát súlyos regressiv jelenségek (degeneratio és sejtpusztulás) észlelhető. A gerincvelő átmetszete carminfestés után foltozott. A hátsó szarvak közötti térben az erek környékén gyér velőátmetszeteket tartalmazó vörös szigetek vannak, varicosus visszerek és hyperaemia kíséretében. A tengelyszálak zsíros szétesése, a glia elzsírosodása. Hosszú nyúlványú ducsejtek. A hátsó szarvak rajzolata elmosódottabb; vizenyősen fellazult (!), amyloid göböket tartalmaz. A hátsó kötegekben a velőrostok kolloidosan elfajultak. A véredények ekzsírosodottak. A vérbő, nedves agy, tág és vérbő erek stb., valamint a duzzadt,