Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

hogy a pesti variációban az „atrophia cerebri cum hydrocephalo chronico" is szerepel, azonban a homloklebeny sorvadását és az enyhén tágult agykamrát a Rokitansky-féle jegyzőkönyv is leírja (a szöveget Ín extenso lásd: 25, ill. 50), A boncjegyzőkönyv és a Meynert által végzett neurohistologiai vizsgálat (40) értékelése nem könnyű feladat, mert azóta megváltozott az akkor használatos szakkifejezések egy részének értelme (pl. a degeneratio grisea), másrészt még nem volt ismeretes azóta pathognomnak tartott több tünet. Éppen ezért áttanulmányoztam a múlt század második feléből származó kórbonctani és kórszövettani műveket, hogy az egykori felfogásnak és értelmezésnek is helyet adhassunk. A boncjegyzőkönyv meglehetősen hiányos. Nem olvashatunk pl. semmit az erek és a csontrendszer állapotáról, kivéve a jobb kéz gangraenás folyamatát. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a boncolás nem a Virchow-féle — jelenleg is használatos — módszerrel, hanem a Rokitansky-féle in situ technikával történt. A fejlécen nem szerepel a boncolást végző orvos neve. Nem tudjuk az okot, de feltételezhető, hogy nem véletlenről van szó, mert ennek a Rokitanskyintézetben szokatlan voltára Chiari professor levelében felhívta a figyelmünket, Talán azok a küíerőszakra gyanús elváltozások adják meg a magyarázatot, amelyeket a jegyzőkönyv pontosan leír. Ezek már Benedeknek feltűntek (7), majd azokat a későbbiekben még részletesen ismertetjük. Sem a bőrön, sem a nyálkahártyákon, vagy a belszerveken (pl. máj) nem voltak találhatók syphilisre utaló elváltozások. Ezzel szemben feltűnő, hogy szerepel a pachymeningitis, az arachnoiditis adhaesiva, az ependymitis granulosa, a frontalis lebeny atrophiája, valamint a hydrocephalus internus, amelyek paralysis progressiva esetén is kétségtelenül előfordulnak, bár Entz szerint (19) ezek ennek a megbetegedésnek nem kizárólagos és pathognom jelei. Semmelweis esetében tehát a paralysis progressiva mellett állást foglaló kollégák nézete pathologiai jelenségekre épített, főként ha még azt is megemlítjük, hogy a jegyzőkönyvben szereplő degeneratio grisea a századforduló óta a tabes dorsalis synonimája. Schaffer Károly — mint már említettük — másodlagosnak tartja a tüneteket — „mivel kórbonctanilag agyhártyagyulladást állapítottak meg" —- írja — „.,... ily esetekben .... bevezető tünetként melancholias hypochondrias állapotok^ sőt un. kataton (izommerevedéses) jelenségek is előfordulhatnak, maga az agyállomány gyulladása pedig deliriumos jelenségekkel járhat" (56). Haranghy szerint sincsen szó paralysisről vagy tabesről (24, 25a és b). Pachymeningitis externa többféle okból keletkezhet. Paralysisen kívül pL pachymeningiosis is kiválthatja. A boncjegyzőkönyv is jogosít pachymeningiosis feltételezésére, a palaeopathologiai vizsgálatkor a koponyatető belső felszínen talált sima szélű, ép vitrealis lemezzel fedett, de régi csont-reactio jeleit mégis mutató csontgödröcskék már határozottan bizonyítják ezt a diagnosist. Haranghy szerint (25a és b) Semmelweisnél a kétszer elszenvedett trauma okozhatta a pachymeningiosist. Bár paralysis nincsen ependymitis granulosa nélkül, de ez nem pathognom tünet, mert az agy és az agyhártyák mindenfajta gyulladásakor keletkezhet (Entz 19). Ependymitis granulosa is előidézhet hydrocephalust (per occlusio-