Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

megjelenés előtt megírt közleményről van szó. Ebben az időben egyébként Semmelweis szerkesztette az Orvosi Hetilap nőgyógyászati és gyermekcrvostani mellékletét. A közleményeiben széles körű irodalmat dolgozott fel, a saját tapasztalatai jól összefoglaltak, stílusa világos. A sokrétű és töretlen orvosi munkássága intakt szellemi képességet bizonyít. Lappangó vagy kitört elmebajra utaló vagy gyanús jelenséget nem találhatunk. b) Semmelweis kézírásának elemzése 1905-ben a Semmelweis betegségéről írott könyvünkben (52) közöltem a katalóguskészítéshez használt magyar nyelvű jegyzeteinek facsimilijét, azzal a megállapítással, hogy a hibátlan tartalom paralysis ellen szól. Benedek 1.(1) arra való hivatkozással, hogy a szöveg elmázolt, bőségesen hurkolt betűkből áll, számos helyesírási hibát tartalmaz, s bár ez szerinte sem bizonyít paralysist, mégis felkeltheti az erre vonatkozó gyanút. Benedek L észrevétele miatt ismételten elvégeztem Semmelweis írásának vizsgálatát. Átnéztem a budapesti Semmelweis Múzeumban megtalálható eredeti kéziratokat, a Wellcome Institute of the History of Medicine könyvtárában őizött levél fotókópiáját, a Budapesti. Orvostudományi Egyetem könyvtárában levő kéziratokat. Utóbbiak között található a Benedek által vitatott feljegyzés, továbbá a katalóguskészítéskor felhasznált németnyelvű jegyzet, amit szintén Bolányi és Palatkás talált meg, és eddig még nem került közlésre (7. ábra, 1. 00. old.). Semmelweis kéziratainak facsimiléi megtalálhatók Antall és munkatársainak (ö), valamint Regöly-Mérei (52) közleményeiben. íráselemzés szempontjából Semmelweis kézírását a progressiv nagy betűtypus, bőségesen alkalmazott girland, hurok, olykor szeglet, ívalakú befejezések, a „t" betűk centrifugális áthúzásai jellemzik, melyek megfelelnek a Jung-féle typologiai értelemben vett extraversiónak (112), s nem tekinthetők kórosnak. Az extravertált typust sokan a Kretschmer-féle cycloid lelkialkattal azonosítják. Semmelweisné! nyoma sem található az ún. gátlásoknak, mert az ilyen egyének írásában gondos javítgatások, egyenetlen vastagságú vonalvezetés, szúk írásmód a feltűnő. Semmelweis kézírása dinamikus, nagyvonalú; a betűk, a szavak és a sorközök távolsága széles, de a kihúzások és a betoldások bőségesek (pl. 1. ábra). Rendkívül lényeges aláírásának jellege. Az írásanalysis szerint a díszítés nélküli aláírás a szakmai józanság és az őszinteség egyik kifejezője, ilyen pl. Einstein vagy Freud aláírása (71). Említsük még meg Klages (32) tapasztalatát, hogy a kézírás nem ismétlődik matematikai pontossággal. Általában nem egyformán rendezett a különböző célból készült kézírás, a szellemi tevékenységet folytatóknak van — a maradandóbb dolgoknál használt írás mellett — egy hevenyészett vonalvezetési és betűtypusa feljegyzések stb. számára. Az orvosok olvashatatlan kézírása már szinte anekdotaszerű. Semmelweis kézirataiban általában dominál a hevenyészett, odavetett jelleg. Az elmaszatolódás, amit Benedek felemlít (7) szintén nem pathologiás, hanem a mély vonalat vezető toll fröcskölése, bizonyos nemtörődömség jele, amit már a régebben írt irataiban is megtalálhatunk, pl. a Markusovszkyhoz intézett levélben (1847 vagy 1848?), Arányival együtt készített bírósági szakvéleményen.