Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Zoltán Imre: Semmelweis (angol nyelvű közlemény)

SEMMELWEIS BETEGSÉGE ÉS HALÁLA magyar Semmelweis-irodalom — amelyet bátran számíthatunk Fleischer József nyomtatásban megjelent emlékbeszédétől (1) — lassan egy évszázada vizsgálja a magyar orvosi múlt legnagyobb alakjának életművét. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt évszázadban nem akad még egy olyan — Semmelweisre vonatkozó írásokban — gazdag termésű időszak, mint a mai, tehát Semmelweis halálának centenáriuma (1965) és születésének 150 éves évfordulójához kapcsolódó évek. Megjelent két Semmelweis-monográfia: Gortvay György és Zoltán Imre „Semmelweis élete és munkássága" (2), valamint Benedek István „Semmelweis és kora" (3). Napvilágot látott a sokat idézett mű Semmelweis betegségéről (4), valamint az új kutatásokat ismertető és új szempontokat felvető számos tanulmány, közöttük igen sok kiadványunk hasábjain (5). Sok értékes dolgozat jelent meg külföldi szerzők tollából is, amelyeket figyelembe vettek kutatóink. Külön kell megemlékeznünk Erna Lesky bécsi professzornő Semmelweis-kutatásairól, ezzel foglalkozó könyveiről, tanulmányairól (6), amelyek nemcsak forrásmunkákként kiválóak, de nagyban hozzájárultak a magyar Semmelweis-irodalom újabb időszakában a reális Semmelweis-kép kialakításához; — még akkor is, ha közös múltunk megítélésében szükségszerűen vetődnek fel nézetkülönbségek az osztrák és magyar történészek, orvostörténészek között, hiszen a vizsgálat alá vont múltban nem egyszer áthidalhatatlan ellentétek választottak el bennünket. Semmelweis életének és tudományos munkásságának, a Semmelweis-doktrinának értékelésében a magyar orvostörténelmi irodalomban egyetértés vagy legalábbis megközelítő egyetértés alakult ki. Elcsitultak azok a viták, amelyek a prioritás vagy a prioritás felvetése körül egyáltalán felmerültek, A félreértések eloszlottak, és Semmelweis életműve világosabban és tisztábban áll előttünk, mint bármikor a múltban. De van egy kérdés vagy inkább kérdéscsoport, amelyben még nincs egyetértés, és egyelőre nem is sok a valószínűsége a „megegyezésinek. Ez pedig Semmelweis betegsége és halála! A korábbi Semmelweis-irodalom nem vitatta Semmelweis halála előtti elmezavarodottságának tényét, ennek eredetét. Regöly-Mérei Gyula, Haranghy László és Nyirő Gyula vizsgálatai és dolgozatai, illetve közösen írt könyvük (7) Semmelweis betegségét a halálát okozó sepsissel hozták összefüggésbe, elmezavarát pedig septikus deliriumnak minősítették, és kizártnak tekintették annak