Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Zoltán Imre: Semmelweis (angol nyelvű közlemény)

Pesti professzorrá történt kinevezése előtt 6 évig dolgozott a Rókus Kórházban. Munkája során kiemelkedő eredményt ért el : 933 szülőnő közül 8 halt meg gyermekágyi lázban (0,85%), míg ugyanebben az időszakban Prágában és Bécsben 10—15% volt a halálozás. Semmelweis kinevezése idején a szülészeti klinika 20 ágyas volt, igen mostoha körülmények között működött; elviselhető állapotok közé 4 év múlva, átköltözése után került: 28 ágy állt rendelkezésre nagyobb, világosabb kórtermekben, de még mindig messze az ideális kórházi körülményektől. Az eredmények mégis kitűnőek voltak: 1855/50 tanévben 0,4% volt a gyermekágyi halálozás, 1860/6l-ben pedig egy beteg sem halt meg gyermekágyi lázban. Semmelweis klinikai munkája mellett számos egyéb tevékenységet folytatott: 150 bába- és 50 sebészhallgatót oktatott tanévenként; a gyermekágyi lázról és a szülészet tárgyköréből speciális előadásokat tartott. Szakirodalmi munkássága élénk volt: az Orvosi Hetilapban hét részben jelent meg híres tanulmánya a gyermekágyi lázról, majd ugyanitt elkezdett egy nőgyógyászati cikksorozatot. 1864-től „Nőgyógyászat és gyermekgyógyászat" címen ő szerkesztette a folyóirat supplementumát. Aktívan részt vett az orvosi kar életében; tagja volt több bizottságnak : tanulmányi reformot készített elő, szót emelt a klinikák és kórházak centralizációja érdekében, részt vett a közegészségügy reformjának előkészítésében. Vezette a kari könyvtárt, ellátta az orvosi kar gazdasági felügyelői tisztét. A gyermekágyi lázról írt könyvét a Kar üdvözölte, módszerének alkalmazását hasznosnak tartotta. Semmelweis sokoldalú tevékenységét 1865 júliusáig folytatta. Utolsó cikksorozata halála miatt szakadt félbe. Halála körülményeivel, okaival számos orvostörténész foglalkozott és foglalkozik ma is; nem alakult ki egységes álláspont, de mindegyik kutató egyetért abban, hogy Semmelweis emberi nagyságát, korszakalkotó felfedezésének jelentőségét nem befolyásolja, hogy milyen természetű betegség okozta korai, tragikus halálát.