Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezésének története: a tan kialakulása

pontosan keresztül. Ez némi objektív magyarázatot ad a Semmelweis-féle tan teljes diadalának késlekedésére. Ami a mosakodást illeti, nem felesleges megállapítani, hogy Semmelweis előtt, 1814-ben Zsoldos János, „Veszprém vármegye első rendes orvosa" „Diaetetika" c. könyvében ajánlotta az orvosoknak és bábáknak, hogy minden szülés vagy sebkezelés előtt mossák meg kezeiket ecetes vízzel és szappannal. Ha a bába másik szülő nőhöz megy, ott is langyos korpás vízben mossa meg kezeit. Igyekezzék magát tisztán tartani (20). Bár a könyv 1818-ban második kiadásban is megjelent, és Fodor Gábor verses formában is kiadta ugyanebben az évben Sárospatakon, a mosakodás mégsem terjedt el. Ez persze nem csökkenti Semmelweis érdemeit, aki hathatósabb formában rendelte el a mosakodást és be is bizonyította annak eredményességét. JEGYZETEK 1. Semmelweis összegyűjtött munkái. Összegyűjtötte s egy részét németből fordította Győry Tibor. Bp. 1906. 33. 2. Győry : Összes művek i. m. 116. :Î. E. F. Podach : Die Entdeckung der Verursachung und Verhütbarkeit des Kindbettfiebers durch I. PH. Semmelweis Wschr. 1947. — Zur Geschichte der Semmelweis Lehre. — Zeitschr. f. Geburtsh, 129. 59. — 1947. — I, Ph. Semmelweis. = Volk und Wissen. Berlin. 1947. 4. E. F. Podach .* Die Entdeckung stb. i. m. 36. 5. i. m. 37. 6. i. m. 39. 7. Gyógyászat. 1908. 48. 552. 8. Podach. i. m. 44. 9. Semmelweis 120. 10. u. o. 11. i.m. 44. 12. i. m. 130. 13. i. m. 4L 14. Semmelweis u. o. 15. i.m. 138. 16. i.m. 151. 17. Gyógyászat 1861.

1. 91 és Orv. Hetil. 3. 802. 1859. 18. i. m. 714. 19. Gortvay György—Zoltán Imre : Semmelweis élete és munkássága. Bp. 1966. 115. 20. Csillag István : Orv. Hetil. 1968. 109. 874. Zusammenfassung Ein dreifaches wird im Zusammenhang mit der Entdeckung von Semmelweis behandelt: 1. Die Frage, wie sich die Entdeckung ereignet hat. 2. Die Entwicklung der Lehre von Semmelweis zu seines Lebzeiten. 3. Die Entwicklung der antiseptischen Praxis, welche Semmelweis eingeführt hat.