Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezésének története: a tan kialakulása

voltak képesek azoktól megszabadítani, másik vivőikre, t. i. a lepedőkre, a kezek chlormosása nem lehetett befolyással" (16) Nem tudjuk, hogy mit jelent a „nagyon szorgosan vétettek alkalmazásba," de lehet, hogy a klinikán megint visszatértek a minden eset előtt megkövetelt mosásokhoz. Kreutzer Ferenc, a klinika assistense referentumaiban azonban már 1858ban és 1859-ben is szó szerint megírja, hogy minden vizsgálat előtt megkövetelték a chloros vízzel való mosakodást (17). Ilyen rendelkezést tartalmaz az 1861. május 27-én kiadott „Miheztartási rendszabályok a pesti királyi magyar tudomány-egyetem szülészeti klinikáján a gyakorlati szülészet tanulói és bábanövendékei részére, a gyermekágyi láz elhárítása végett," amelyben ez áll: „Köteleztetnek a gyakorlati szülészeti tanfolyam tanulói és bábanövendékei, hogy minden egyes szülészi vizsgálat előtt és után kezeiket a vajúdó szobában tartott chlorvízzel addig mossák, míg a kéz sikamlós lesz. A mosás elmulasztása a gyakorlati szülészeti tanfolyamról való kizárással lesz büntetve." (18) (harmadik fázis). A mosakodás, illetve a sterilisatio szükségességét még szélesebb körben teszi szükségessé a Helytartótanács 1862. szept. 1-Í rendelkezése, amely kimondja, hogy „nemcsak a vizsgáló ujj által történhetik fertőzés, hanem minden egyéb tárgy által is, melyek fertőzött anyagokkal érintkezésbe jönnek, ezek tehát a nemzőrészekkel való érintkezésük előtt fertőtlenítendők, avagy alkalmazáson kívül helyezendők ; ide tartoznak sebészi műszerek, ágynemű, szivacsok stb." (19) Semmelweis bécsi előadásának döntő sikere után mai szemmel nézve érthetetlen a nagy idegenkedés a „bomlott szerves anyag" fertőző voltának elismerését illetően és a lassú térhódítás, amelyet még a Nyílt levelek sem tudtak meggyorsítani. Bizonyos, hogy ennek személyi okai is voltak, így Klein professzor féltékenysége és érdeklődésének hiánya, Scanzoni régebbi állásfoglalása és személyes sértődöttsége, Kiwisch ragaszkodása a régebbi közlések betűjéhez, amely szerint a chlort régebben is ajánlották már. Hozzájárult ehhez, hogy a tan csak teljes kiépítése után válhatott igazán hatásossá. Amíg Semmelweis észre nem vette, hogy a fehérnemű, szivacs útján is történhetik fertőzés, érthető mások gyenge eredménye. Amíg rá nem jött arra, hogy minden vizsgálat előtt pontosan kell mosakodni, érthető, hogy az eredmények elmaradtak. 11 évig tartott, amíg Semmelweis a mosakodás mai formáját kialakította s további két év múlva rendelte el az eszközök sterilizálását (negyedik fázis). Emellett az is nyilvánvaló lett, hogy a kéz mosása nem elegendő, gondoskodni kell az eszközök, fehérnemű s minden, a szülő nővel érintkezésbe kerülő anyag fertőtlenítéséről. Ennek csak később, a hő által történő fertőtlenítés után jött meg az ideje. Amikor később gondos bakteriológiai vizsgálatok alapján megállapíthatták, hogy a kezet nem lehet mosakodással biztosan csírtalanítani, kiegészítették a mosakodást a noninfectio megkövetelésével és a gumikesztyű alkalmazásával. Bár már a bécsi előadás megadta a módot a Bécsben uralkodó massiv infectiok elhárítására, másutt, ahol ilyen tényező nem szerepelt, az eredmények sem lettek annyira szembetűnőek, különösen még ha a chloros mosásokat sem vitték