Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezésének története: a tan kialakulása

KISEBB KÖZLEMÉNYEK SEMMELWEIS FELFEDEZÉSÉNEK TÖRTÉNETE: A TAN KIALAKULÁSA FEKETE SÁNDOR l~Vdaktikus szempontból sokszor célszerű az események sorozatának a leegyszerűsítése, azoknak nagy vonásokban tárgyalása. A részleteknek az elhagyása azonban felidézi a veszélyt, hogy hamis képet adunk az összefüggésekről. Bizonyos mértékben ez történt Semmelweis felfedezésének leírásában is: nem veszik figyelembe, hogy bár a felfedezés lényege már az első közlés idejében is tisztán állott, mégis az idők folyamán a tan tovább fejlődött, s csak akkor érte el teljes kifejlődését, akkor biztosította a gyakorlati eredmények teljességét, amikor a hullából származó bomlott szerves anyag és vizsgáló kéz mellett felderítette a szülő nő nemző szerveivel érintkező egyéb anyagok (fehérnemű, eszközök stb.) közvetítő szerepét is. A fejlődés idejének az elhúzódása késleltette a tan elterjedését és diadalát, bár kétségtelen, hogy ebben nagy szerepe volt egyes kortársak féltékenységének, sértődöttségének, nemtörődömségének és felületességének is. A következőkben a fejlődés részleteivel foglalkozunk. A FEJLŐDÉS TÖRTÉNETE Sokan, akik nem olvasták Semmelweis leírását felfedezésének minkéntjéről, abban a téves hitben voltak, hogy a felfedezés a véletlen műve volt. Ez a feltevés teljesen alaptalan. Semmelweis velencei utazása előtt intenzíven foglalkozott a gyermekágyi láz rejtélyének felderítésével. Feldolgozta az Allgemeines Krankenhaus fél évszázadra visszamenő statisztikai adatait, s abból megállapította, hogy az addig feltételezett tellurikus, atmospherikus, kozmikus okok nem szerepelhetnek kórokozó gyanánt, mert ezek nem torpannak meg a szomszédos klinika ajtaja előtt, ahol pedig csak szórványosan mutatkoznak lázas esetek olyankor is, amikor az I. osztályon 18—30% halálozás volt. Kimerülten utazott Velencébe 1847. márc. 3-án, s onnan márc. 20-án vagy valamivel előtte jött vissza, hogy átvegye szolgálatát. Bécsbe való visszatérése után néhány órával értesült arról, hogy a törvényszéki orvostan professzora, Kolletschka, boncolás közben megsérült, s a fertőzés következtében meghalt. Semmelweis nem ír arról, hogy jelen volt-e a boncolásnál, a boncjegyzőkönyvet azonban alaposan tanulmányozta. Akkor született meg agyában a gondolat, hogy a gyermekágyi láz tünetei megegyeznek