Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: A bábaoktatás története Magyarországon

sott. 1690-ben jelent meg Kolozsvárott Páriz-Pápai Ferenc „Pax corporis" c. könyve amely már növényi szerek alkalmazását tárgyalja női bajokban. Budán 1690-ben fizetést adtak a községi bábának. 1770. okt. 9-én a helytartótanács kiadta a „Generale Normativum Rei Sanitatis" c. rendeletet. Ebben külön rész foglalkozik a bábák teendőivel: előírja, hogy csak vizsgázott bába működhet és a bábának nem szabad gyógykezelést folytatni vagy vetélést előidéző szereket alkalmazni. 1770-től kezdve az egyetem bábákat is tanított, ezek száma azonban elenyészően csekély volt. Az 1789. évben a pesti egyetem 15 bábának adott diplomát. 1800-ig 435 bába kapott diplomát. A helytartótanács emiatt meghagyta az egyetemtől távolabb eső vármegyék physikusainak, hogy „arra alkalmatos asszonyokat a szülési segítséget tanítójánál veendő tanulásra ösztönözzenek" (3). Budán a XVIII. század második felében kiadott rendeleteket az „Ofnerische Hebammenordnung" foglalja össze. Budán akkor már a Szt. Rókus kórház elődje, a régi Szt. János kórház működött 72 ággyal. Itt már műtéteket (symphyseotomia) is végeztek. A bábatanfolyamot az egyetemen háromszor kellett egy évben tartani, 1808-tól a helytartótanács évi két tanfolyamot rendelt el. A bábák a dékán és a szülészetet tanító tanár előtt vizsgát tettek, a vizsgadíj meglehetősen magas volt (35 frt.), de a szegények valami kedvezményben részesülhettek. 1819. első fél évében magyarul, a második fél évben németül tartották a bábatanfolyamot. 1815-től szláv nyelvű előadásokat is tartottak. 1812. körül évente 00 szülészt és ugyanannyi bábát képeztek. Ez elenyésző csekély volt a szükséglethez képest. Tauffer Vilmos 1890-ban megírta a „Bába tanítás története egyetemünkön" (4) c. munkáját. Hivatkozik ebben Linzbauer Xav. Ferenc „Codex sanitaris medicinalis Hungáriáé" c. munkájára (5), amelyben a régebbi rendeletek fel vannak sorolva, továbbá Demkó Kálmán „A magyar orvosi rend története a XVIII. század végéig" c. könyvére, amely 1894-ben jelent meg. A könyv újabb adatokat nem tartalmaz, de sikeresen illeszti be a szülészet történetét az egészségügy fejlődésébe. Tauffer megemlíti, hogy a helytartótanács már 1748-ban elrendelte a Planum Regulationis in Re Sanitatis-ban, hogy a szülésznők tegyenek vizsgát. Ezt a rendelkezést 1755-ben megimételte. 1700-ban a helytartótanács elrendelte, hogy minden törvényhatóság alkalmazzon egy szülésznőt. Ennek fizetése 00 frt, volt. 1774-ben összeírták az országban működő bábákat. 1770-ben Magyarországra is kiterjesztették Van Swieten utasításait. Ebben „Instructio für Hebammen" tartalmazza 9 pontban a bábák képesítésére és működésére vonatkozó szabályokat. Bár a rendelet előírja, hogy a törvényhatóságok segítsék elő a bábák tanulását, a haladás nagyon lassú volt. 1774-ben már megkövetelik, hogy a bábanövendékek írni-olvasni tudjanak, de ehhez nem lehetett mereven ragaszkodni. 1813-ban Frankenburg tanár kérte, hogy a sebész-mesteri oklevél csak annak adassék ki, aki már a szülészeti szigorlatot letette. A helytartótanács ezt elfogadta. 1810. dec. 23-án Birly Ede Flóriánt nevezték ki a szülészet professorának-