Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: A bábaoktatás története Magyarországon

Hat ágy állott rendelkezésére, ehhez saját költségén még két ágyat tartott fenn. Ezért megrovásban részesült. A bábatanítás az orvostanhallgatókéval egyszerre történt. így maradt ez Semmelweis korában is (1855—1865), s ez neki is sok kellemetlenséget okozott. Csak 1858-ban került át a szülészeti klinika a Kunewalderházba, valamivel kedvezőbb körülmények közé. A pesti egyetem orvosi kara már 1834-ben kérte, hogy a bábatanítást válaszszák el az orvosok tanításától, s hangsúlyozta, hogy az elméleti oktatás mellett gyakorlati tanításra van szükség. Ezt azonban csak 1881-ben sikerült elérni, amikor az állam gondoskodott a 2. sz. szülészeti klinika felállításáról Tauffer Vilmos tanársága alatt, a VIII. ker. Bodzafa (később Rökk Szilárd utca, ma Somogyi Béla u.) 21. sz. alatti épületben. Az 1880/81. tanévben a bábák számára az egyetemi szünetek alatt tartottak öt hónapos elméleti tanfolyamot, eleinte magyar és német nyelven. A bábanövendékek felvételét a következő pontokban szabályozták: 1. 20—40 év közötti kor, 2. erkölcsi-, egészségügyi-, illetőségi bizonyítvány, 3. tudjon írni-olvasni, az írás tudása különös körülmények között elengedhető, 4. ne legyen a terhesség második felében, 5. olyan nők, akikről a tanfolyam alatt kiderül, hogy a kurzus végzésére testileg vagy szellemileg nem alkalmasak, a tanár által bármikor elbocsáthatók, 6. szigorlaton megbukott tanuló csak a tanfolyam egész vagy részleges ismétlése után tehet újabb vizsgát, 7. a pótvizsgáért külön díj nem fizetendő, 8. tanulás magyar és német nyelven történik. Az 1873-ban kiadott szabályzat 27972/V. pontja így szól: „Az írómester a bábanövendékeket naponta egy óra hosszat írásban és olvasásban gyakorolja"\ Az akkori viszonyokra jellemző a 41, §, amely szerint: ,,b) Az írni és olvasni tudó növendékek a felvételnél előnyben vannak" Ugyanezen rendelet IX. pontja intézkedik a poliklinikum létesítéséről (56. §) : „A tananyag szaporítása és a bábák kiképzésének tökéletesbítése végett a szülésznői tanodákkal poliklinikum áll kapcsolatban. Ezen célra a képezde részére bizonyos összeg engedélyeztetik, mely oly szegény anyák segélyezésére fordítható, kik anélkül hogy az intézetbe fölvétetnének, vagy a terhesség ideje alatt magukon vizsgálati gyakorlatokat tenni, vagy a szülésnél néhány növendéknek a tanár, tanársegéd vagy az intézeti bába felügyelete mellett tanulásra alkalmat szolgáltatnak:* Ez a rendelkezés mind az otthon szülő, mind a bába vagy orvosnövendékek tanulása szempontjából rendkívül előnyös volt s csaknem a második világháború idejéig életképes maradt. Akkor már a szülészeti ágyak száma emelkedett s a mentő-intézmény gondoskodott a szülő nők intézetbe való szállításáról. Döntő tényező azonban az volt, hogy megszűnt a közönség idegenkedése a kórházi ápolással szemben. Az 1880. VI. 4. 15913 sz. vallás- és közoktatásügyi körrendelet a következőket írja: „A budapesti magy. kir. tudomány egyetemen nagyszámú orvosok és bábák alapos kiképzése végett a szülészetben, valamint tekintettel az ott ápolt szülő nők megfelelő gyógykezelésére, a téli bába-tanfolyamot ideiglenesen, amíg t. z. a bábák számára külön tanszék kóroda rendszeresíttetnék, beszüntetni célszerűnek találtam, annál inkább, mivel a szülésznők most már nemcsak a két egyetemen, Budapesten és Kolozsvárott, de a nagyváradi, pozsonyi és nagyszebeni bábaintézetekben is képesíttethetnek". 13 Orvostörténeti Közlemények 55—56.