Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája

Semmelweis tanár azonnal figyelmessé tőn a hátradülésre, .. " A beteg ellátásában is Semmelweis végezte az érdemi részt. (A másik esetet Bécsben észlelte, s az halállal végződött.) Mint a korábbi tanársegédek esetében, itt is azt látjuk, hogy Semmelweis felhívta munkatársai figyelmét az érkekesebb esetekre, a gyakorlatban is bemutatta az ilyenkor követendő eljárást, s minden bizonnyal ösztönözte őket a szakirodalmi tevékenységre is. 1808-ban 5ár/zorynak még egy közleménye jelent meg, melyben ismét Semmelweisxe hivatkozik (56), Egy 1864 januárjában történt esetet írt le, amikor őt hívták szüléshez, s a vizsgálat alapján magzatdarabolást látott szükségesnek. „A család megrémült, s e végből Semmelweis tanár véleményét is kikérni óhajtotta." Semmelweis egyetértett tanársegéde véleményével, s a műtétet ezután együtt végezték el. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat 9 pályázó közül Báthory Istvánt bízta meg 1868-ban a neves amerikai nőgyógyász, Marion Sims „

Clinical notes on uterine surgery" című művének a lefordításával (57). Báthory ezután valószínűleg a magángyakorlatban egyre növekvő munka miatt az irodalmi tevékenységtől visszavonult, legfeljebb könyvismertetést és cikkreferátumokat írt az Orvosi Hetilapba. így 1869-ben Wilhelm Lange „Lehrbuch der Geburtshilfe" című könyvéről „B. I." írt recenziót. A monogramm minden bizonnyal Báthoryt jelöli (58). Az ismertető kijelenti: „Az utolsó osztályban a gyermekágy rendellenességeit, s annak kezelését adja elő, de hiába kerestük az egész műben a gyermekágyban előforduló méhlobot és a többi szomszédszervek lobját, nemkülönben a gyermekágyi láz leírását is. Nem tudjuk, váljon szándékosan hagyta-e el ezen nagy fontosságú kórfolyamatok tüzetes leírását, vagy talán azokat nem a szülészeti tankönyv körébe tartozóknak tekinti." Az ismertető tisztában volt a gyermekágyi láz fontosságával, s ez a tény is Báthoryrz utal. 1865-ben a kari tanártestület az állásából kilépő Báthory István helyére Ráth Józsefet választotta meg a szülészeti klinika tanársegédévé. A hírt a Gyógyászat augusztus 5-én közli (59) ; Semmelweis akkor már Bécsben volt. A javaslatot azonban még ő tehette: Ráth József ugyanis az unokaöccse volt. Semmelweis nővérét Juliannát Ráth Péter gyógyszerész, később a pest-budai gyógyszerésztestület elnöke vette nőül 1836, május 28-án (60). Valószínűleg az ő fia volt Ráth József. Ráth 1804-ben a pesti egyetemen szerezte meg orvosdoktori oklevelét. Diescher mellett töltött tanársegédi idejéből semmiféle adatot nem találtunk róla, szakirodalmi tevékenységet nem folytatott. Walla Ferenc halála után ő is megpályázta a Rókus-kórház szülész főorvosi állását, de a fővárosi közgyűlés Fleischer Józsefet választotta meg, „jelentékeny számú" szavazatot kapott azonban Ráth is (01). 1875 júliusában, amikor Fleischer betegsége súlyosbodott, helyettesként őt bízták meg a szülészeti osztály vezetésével (02). Ekkor írta egyetlen tudományos közleményét „A salicylsav eddigi alkalmazása a szülészet és nőgyógyászatban" címmel (03). Bevezetésében kijelenti: „Jelenleg már mindazon esetekben, hol a fertőzés veszélyének csak legtávolabbról is kitettnek véljük a beteget, fertőzésellenes eljárást alkalmazunk." Nem említi ugyan sem Semmelweis nevét, sem a gyermekágyi láz kérdését, a fenti kijelentés azonban azt mutatja, hogy az antiszepszisből mint vitathatatlanul helyes elvi alapból indul ki. A Semmelweis