Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája

által is használt klórmeszet, majd a „felmangansavas kali"-t és a karbolsavat sorolja fel addig használt fertőtlenítő szerként. Ismerteti a Kolbe által 1874-ben ajánlott új szerrel, a szalicilsavval kapcsolatos tapasztalatokat. Magángyakorlatában elért eredményeit kedvezőeknek mondja, s a Plósz Pál segítségével végzett kísérletek alapján a szalicilsav nátrium-sóját tartja legalkalmasabbnak fertőtlenítésre. Ráth ebben a cikkében — talán elsőként hazánkban — használja már az antiszepszis kifejezést is: „rohadásellenes módszer (antiseptische Méthode)". Nem választja el mereven a szülészeti és a sebészeti antiszepszist, s bár egyikük nevét sem említi, összekapcsolja Semmelweis és Lister módszerét a klórmész és a karbolsav egymás utáni említésével. Cikkét „előleges közlemény"-ként jelentette meg, folytatását azonban hiába kerestük. Ráth 1877-ben, Fleischer halála után az addig helyettesként vezetett Rókus-kórházi osztály főorvosa lett, de további tevékenységéről semmiféle adatot sem találtunk a szakirodalomban, 1893-ban halt meg, s elhunytáról az Orvosi Hetilap csak egyszerű hírként, a Gyógyászat pedig a következőképpen emlékezett meg: „Meghalt Dr. Ráth József, a Szt. Rókus-közkórház főorvosa 1873 óta. Az elhunyt Semmelweisnek volt öccse és segéde és tekintélyes családi összeköttetései csakhamar szép álláshoz is futtatták őt. Mint az nem ritkán lenni szokott, nagy szerencséje — volt egyúttal nagy szerencsétlensége is és a sokat ígérő pályán — nem sokra jutott." (64). A nyersen szókimondó „méltatás" alapján arra gondolhatunk, hogy 1875-ben nem annyira a tíz éve halott Semmelweishez, mint talán inkább Ráth Károlyhoz, 1873-tól Budapest főpolgármesteréhez fűződő rokoni kapcsolatai juttatták a főorvosi álláshoz. Ráth a fenti adatok alapján nem lehetett jelentős szülész-nőgyógyász, az azonban vitathatatlannak látszik, hogy Semmelweis tanainak követője volt, s az aszepszis elveit Fleischer után ő is érvényben tartotta a Rókus-kórház szülészeti osztályán. Sorra vettük mindazokat, akik Semmelweis klinikáján tanársegédként működtek, il letve javaslatára kerültek ebbe az állásba. Megállapíthatjuk, hogy Fleischer József, Maizner János, Kreutzer Ferenc, Báthory István és Ráth József alkotják a szorosan vett „Semmelweis-iskolát". Valamennyien elfogadták a semmelweisi tanokat, s azokat mind a szakirodalomban, mind gyakorlatukban igyekeztek érvényre juttatni. Képességeiket és lehetőségeiket tekintve igen különbözőek voltak, így jelentőségük sem egyforma. Kiemelkedik közülük Fleischer József, de nagy szerepe lehetett a gyermekágyi láz tanának terjesztésében és Semmelweis elismertetésében Maizner Jánosnak, mint kolozsvári egyetemi tanárnak is. Semmelweis követőinek sora a halála utáni első évtizedben azonban nem csak klinikai tanársegédeire terjed ki, a többiekről a következő részben emlékezünk meg. JEGYZETEK 1. Orvostört. Közi. 1968, 46 — 47, 81-93. 2. Orv. Hetil. 1872, 16, 45, 779. 3. Mind Fleischer, mind a később tárgyalásra kerülő személyek életrajzi adataira vonatkozóan elsősorban Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái" című 14