Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája

(40), amely az anyarozst prolapsus uteri és inversio uteri compléta esetén rendkívül hatásos szernek tartja. Kreutzer a vitában (47) mint tekintélyre, Semmelweisrt hivatkozik: „Igen tisztelt tanárom Semmelweiss úr, bécsi és pesti 16 évi szülészeti gyakorlatában csak egy teljes méhkifordulást látott". Kreutzer utolsó ismert közleményében (48) nem említi Semmelweist. További működéséről nincsenek adataink. Még a klinikáról való kilépésének pontos idejét sem ismerjük, csak feltételezzük, hogy az 1862-ben tanársegéddé kinevezett Báthory István közvetlenül őt váltotta. Amennyiben gyakorló orvosként működött tovább, bizonyára a Semmelweis mellett megismert és közleményeiben ismételten méltatott módszereket alkalmazta és terjesztette. Báthory István már egyetemi tanulmányai alatt Semmelweis tanítványa lehetett, mert J 853-ban iratkozott be, s 1859-ben szerezte meg a diplomát. Orvosi gyakorlatát a Rókus-kórház KovácsSebestyén Endre vezetése alatt álló 2, sebészeti osztályán kezdte (49). Innen került 18()2-ben a szülészeti klinikára. Szolgálati ideje az 1864—05. tanév végével lejárt, s Semmelweis már ki is szemelte utódát, ekkor lépett fel azonban végzetes betegsége. Amikor Semmelweist 1865. július 31-én felesége, legkisebb leánya és feleségének nagybátyja Bécsbe kísérte, velük volt Báthory István is (50). A tanársegédi állásból való kilépése után az orvosi kar két évre külföldi tanulmányútra küldte, s Párizs, Würzburg, Prága mellett elsősorban Bécs szülészeti intézményeit látogatta. 1808-ban a Ferencváros, az akkori XII. kerület kerületi orvosává választották, s ebben az állásában működött haláláig. 1808-ban „szülde" felállításának engedélyezéséért nyújtott be kérelmet a pesti városi tanácshoz (51), 1809-ben pedig megpályázta a Rókus-kórház megüresedett szülész főorvosi állását, azt azonban Fleischer József nyerte el. Báthoryt második helyen jelölték, s a közgyűlésen elég sok szavazatot kapott. 1871-ben a Victoria Biztosító Intézet is főorvosává választotta (52). 1901ben mint a főváros egyik legtekintélyesebb szülész-nőgyógyásza hunyt el (53), Szülészeti szakirodalmi munkássága a Semmelweis mellett eltöltött időhöz kapcsolódik. 1865-ben ő is összeállította a klinika éves beszámolóját az 1804—65, tanévről (54). A Budapesti Orvosegyesület 1867. október 14-én választotta rendes tagjává, s ő december 14-én már előadást is tartott „A terhes méh hátradüléséről" címmel (55). Két esetet ismertet: „eseteim elsejét a m. kir. egyetemi szülkórodán 1864-ki december közepén volt alkalmam észlelni... Boldogult Báthory István (1835-1901)