Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Van-e „Semmelweis betegsége"-probléma?

VAN-E „SEMMELWEIS BETEGSÉGEDPROBLÉMA? Z utóbbi évek során a Semmelweis „elmezavar"-a körül folyó polémia lét jogosultsága, kortársai véleményének elfogadása vagy elutasítása, újabb hipotézisek helyességének vagy megalapozatlanságának a kérdése, — ezek azok a tudománytörténeti területek, amelyek tisztázása szükséges a feltett kérdés megválaszolására. 1. Milyen körülmény teszi jogossá a betegség-probléma felvetését? Szükséges-e az elmezavar tényének vitatása? E tekintetben olyan érv is elhangzott, hogy Semmelweis tanításaival Virchow azt szegezte szembe: „Semmelweis paralitikus". Virchow azonban már régen elhunyt és ma az egész világon nincsen egyetlen ember sem, aki Semmelweis tanával kapcsolatban „paralizis"-t emlegetne. Az a másik érv, mintha az elmebaj, különösen a szifiliszes jellegű, megalázó lenne és igyekeznünk kell ettől megszabadítani Semmelweis nagy emlékét — csak kevéssé művelt laikusok számára jöhet számításba. Semmelweis személyiségének és tanításának lényegét mindezek szerint a betegség kérdése nem érinti. 2. Semmelweis betegségének jellegét a kortársak megfigyelése és véleménye alapján lehet valószínűsíteni. Erre a következő adatok állnak rendelkezésünkre: a) Fleischer megírja a bábaeskü-jelenetet a tanári karban (1) b) Schürer von Waldheim leírta (2), hogy Bókay, Wagner és Balassa konzíliumra gyűltek össze és nyugtatót rendeltek, hidegvízkúrát terveztek Grafenbergben, Idegállapota romlásával már csak a bécsi elmegyógyintézetre gondoltak. . c) Markusovszky cikke (3) megerősíti, hogy kizárólag az elmezavar tüneteit észlelték Semmelweisen. d) Felesége nyilatkozatában (4) megismételte azokat a tüneteket, amelyek miatt tanártársai elmezavarodottságot állapítottak meg nála. 3. Néhány évvel ezelőtt állították fel azt a hipotézist, hogy maradi vagy tudatlan orvosok fogták rá Semmelweiste az elmebetegség vádját. Teljes betegségét kizárólag a kezén ejtett seb elmérgesedése következményének (sepsis) értékelték. Az elmezavart sepsises delírium megnyilvánulásának tartották. Erre nézve a következő feltevések kerültek közlésre: „... nyilvánvaló, hogy a Semmelweis csontvázán még ma is jól felismerhető osteomyelitises folyamat már 1865. július 20-án fennállott és az ezzel kapcsolatos septico-pyaemia legalábbis kialakulóban volt. Ez természetesen nem hagyhatta érintetlenül a központi idegrendszert sem és mind az agyban, mind a gerincagyban RÉTI ENDRE