Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Szilvágyi Irén: A közegészségügy megszervezése Fejér megyében 1945-ben

azonnal megkezdődtek a védőoltások [47], 1945 évben bejelentésre került 15 kiütéses tífusz, 264 hasi hagymáz, 87 diftéria, 46 vörheny, 26 vérhas, 5 HeineMedin-kór, 2 trachoma, 32 nyílt gümőkór, 10 szamárköhögés, 4 gyermekágyi láz, 27 malária, 2 kanyaró, 2 járványos agy-, és gerinchártyalob, 2 bárányhimlő [48]. Tífusz elleni védőoltásban 80 000 embert részesítettek. Az oltások eredményeképpen a tífusz-megbetegedések száma minimálisra csökkent [49]. Ugyancsak megtörtént a himlő ellenes oltás és újraoltás is. Ez alkalommal az egyévesek, a tízéves korúak és az elmaradottak oltását eszközölték. Mintegy 12 000 egyén kapott védőoltást [50], Diftériaoltásban részesítették a második életévüket betöltőiteket és a hatéveseket, mintegy 10 000 személyt [51]. A helyi lap nap-nap után hírt adott arról, hogy a háborúból visszamaradt aknák embereket roncsoltak össze, a kórház zsúfolásig megtelt sebesültekkel. A kórházigazgató felhívással fordult Fejér megye lakosságához, hogy kézigránátokhoz, aknákhoz, tüzérségi lövedékekhez vagy bármilyen katonai célú anyaghoz senki hozzá ne nyúljon [52]. A központi probléma továbbra is a székesfehérvári Szent György Kórház, ahol a háború utáni nehézségek miatt a betegek szalma nélküli zsákokon feküdtek. Az ellátás biztosítása nehézségekbe ütközött, a városban alig volt élelem, a kórház ugyanakkor gyógyszerhiánnyal küszködött. A tífuszos betegségek gyógyításához szükség lett volna alkoholra [53], Ezt a szükségletet a lakosságtól adakozás útján vélték beszerezni. Budapestről figyelemmel kísérték azt az erőfeszítést, amit Székesfehérvárott a helyi pártszervezet és a város vezetősége a tiszti főorvossal együtt tett a közegészségügyi élet megszervezése érdekében. 1945 júniusában a Magyar Népjóléti Miniszter Vasnét, dr. Vadas Sára miniszteri osztálytanácsost küldte Fejér megyébe a vármegye általános közegészségügyi viszonyainak, egészségügyi és egészségvédelmi intézményeinek, valamint hatósági egészségügyi igazgatási és egészségvédelmi szolgálatának felülvizsgálására és a további munkákhoz tanácsadásra [54], Székesfehérvár város tiszti főorvosa a főispánhoz küldött jelentésében elsősorban a gyógyszerhiányról panaszkodott. Főleg a lázcsillapító szerek, a Salvarsan, a bismuth, a tetanus- és diftéria-szérumok hiányoztak nem volt gyermektápszer, szünetelt a szacharin- és cukorkiutalás [55]. A csecsemők halandósága feltűnően magas volt. Ennek oka a hiányos és vitaminszegény táplálkozás, amelynek következtében a csecsemők leromlottak és könnyen kaptak fertőző betegségeket és különböző bélbántalmakat [56]. Az állandó közegészségügyi problémák megoldásáért, a helyzet normalizálása érdekében folytatott küzdelen idején volt idő arra is, hogy dr. Koch Lászlónak, a tragikusan elhunyt orvosnak a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének helyi csoportja díszsírhelyet kérjen a város polgármesterétől. Dr. Koch László a demokratikus Magyarországért való küzdelem mártírja — írták kérelmükben, majd a következőképpen folytatták: A város lakossága még nem felejthette el, hogy néhai dr. Koch László milyen súlyos körülmények között vette át a város közegészségügyének irányítását, milyen áldásos tevékenységet fejtett ki, és vértanúhalála méltóvá tette öt arra, hogy a város díszsírhely adományozásával és ott való végleges elhantolásával emlékezzen meg róla [57]. A háború sújtotta Fejér megye és Székesfehérvár közegészségügyi vezetőinek