Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Szilvágyi Irén: A közegészségügy megszervezése Fejér megyében 1945-ben

1945 január végén a németek újra támadtak. Dr. Koch László akkor is a betegeinél járt, amikor egyik délután hírnök jött a párt utasításával, hogy dr. Koch Lászlónak el kell hagynia a várost [18]. Dr. Koch Lászlót megrendítette a hír. Ezekben a napokban, amikor az élete forgott kockán feltette magának a kérdést : van-e olyan eset, amikor az egyéni problémák előtérbe kerülhetnek egy orvos életében? A helyzet parancsolt. Betegei voltak, akik várták, akik tőle várták a gyógyulást. És dr. Koch László Székesfehérvárott maradt. Orvos volt, aki maradéktalanul eleget akart tenni kötelességének. Ott akart maradni mindvégig azon a helyen, ahova őt a párt és a város vezetőségének bizalma állította. 1945. január 22-én a németek elfoglalták Székesfehérvárt [19]. Megérkezett a nyilas számonkérő szék, és megkezdte működését. Ekkor végezték ki a város munkásmozgalmának vezetői közül Benke Ferencet, Szűcs Gyulát, Kling Józsefet, Tőke Jánost és családját, Mészáros Józsefet, Farkas Ignácot és ekkor hurcolták el dr. Koch Lászlót is [20]. Először Béres rendőrfelügyelő hallgatta ki, majd Fejér ezredestől engedélyt kapott, hogy az orvoshiányra való tekintettel végezheti munkáját. Nem sokkal a Béres-féle kihallgatás után újabb parancs jött, vissza kell mennie az ezredeshez. A kihallgatásra Kochné is elkísérte, de vissza együtt már nem jöhettek, dr. Koch Lászlót Fejér ezredesnél letartóztatták [21]. Kommunista eszmékkel való szimpatizálással, munkaszolgálatból való megszökéssel vádolták. Január 23. és 31. között a Törvényház épületében tartották fogva. Napjában többször kihallgatták és lelkileg teljesen összetörték. Január 31-én a Nádor utcán, a Kossuth Lajos utcán és az István-téren keresztül a Megyeház kisgyűlési termébe vitték. Újból kihallgatás kezdődött, majd meghozták az ítéletet, dr. Koch Lászlót halálra ítélték [22]. A sok huza-vona, a véget nem érő kihallgatások mögött vélni lehet, hogy dr. Koch László felett a Fejér megyei épületben nem akartak pálcát törni. Arra vártak, hogy visszavonja eszméit, hogy megtagadja kommunista múltját, hogy könyörög az életéért, hogy könyörög, megalázkodik azért a munkáért, annak a munkának a továbbfolytatási lehetőségéért, amit elkezdett, amit szeretett, amire a legnehezebb napokban is az életét tette. Ott, a Megyeháza épületében, a tél legkegyetlenebb időszakában választania kellett. A két lehetőség közül a legnehezebbet, az igazabbat és- nem a pillanatnyi viszonylatok felé húzót választotta. A hivatás, amit választott egész embert kívánt. Az emberek szeretete vitte közelebb a párthoz, a sok szenvedés látása érlelte kommunistává, olyan emberré, akitől mások is tanulhattak önzetlenséget és önfeláldozást. Jól tudta, vallotta és hirdette, hogy az önzetlenség, az önfeláldozás teszi emberré az embert, igazi, erkölcsös emberré, olyanná, aki nem tud nyugodni addig, amíg nem segít a nehéz helyzetbe kerülő embertársán. Amikor megtagadta a kegyelmi kérvény aláírását, arra gondolt, hogy nem kérhet kegyelmet. Az emberi méltóság nevében nem könyöröghet kegyelemért: az ilyen úton nyert kegyelem a legnagyobb szégyen, mert elárulná azt az ügyet, amiért harcolt. Választása határozott, megalapozott, végiggondolt volt. Mert az ember mielőtt elindul valamilyen irányba, mielőtt valamit vállal, végiggondolhatja, végig kell hogy gondoljon mindent, ami tettéből következik. A vállalkozás egészének kell logikailag megalapozottnak lennie, emberileg erkölcsösnek, összességében pozitívnak az ember és a társadalom számára. Az adott történelmi helyzetben olyan