Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Szilvágyi Irén: A közegészségügy megszervezése Fejér megyében 1945-ben

emberek kellettek, akik nem hátráltak meg, akik ki mertek állni meggyőződésük mellett és merték vállalni ezért a legnagyobbat — életük feláldozását. A Megyeház kisgyűlési terméből két csendőr kísérte a Városház térre. A tér tele volt jövő-menő emberekkel. Sokan részvéttel pillantottak rá, mások észre sem vették. Csak a munkások húzódtak döbbenten a Városháza előtt álló lovasszobor árnyékába. Harsant a csendőr parancsoló hangja: „Adjanak helyet!" Néma csend támadt. A másik csendőr fojtott hangon folytatta: „Álljon a falhoz!" Itt? Ennyi ember előtt? — Nem félnek? A sorozat élesen hasított a visszafojtott csendbe. Koch László, a kommunista, az orvos holtan esett össze... Negyedszázada halott. És a város, amelyért oly sokat tett, amelyért az életét áldozta alig tesz valamit emléke ápolásáért, hagyatéka feltárásáért [23]. AZ EGÉSZSÉGÜGY A VÁROS FELSZABADULÁSA UTÁN Az élet a háború sújtotta Székesfehérvárott a német megszállás alatt tovább nehezedett. 1945. március 2-án elrendelték, hogy a törvényhatóság területén működő kórházakat a feltétlen kórházi kezelést igénylő honvédségiek rendelkezésére kell bocsátani [24], Ez újabb elhelyezési problémát jelentett. A nem életveszélyes polgári egyének kórházba szállítását mellőzték. Nem vették fel kórházi kezelésre a tüdővérzéses és gyomorvérzéses betegeket sem. Székesfehérvár véglegesen 1945. március 23-án szabadult fel. A közegészségügyi intézmények közül egyedül a kórház működött kihelyezett helyiségeiben, igen nehéz körülmények között. Sok volt a beteg, ugyanakkor gyógyszer alig volt. A helyzeten némileg könnyített, hogy áprilisban a Kommunista Párt nagy mennyiségű gyógyszert adományozott a székesfehérvári kórháznak [25]. A párt példájára hivatkozva felhívták Székesfehérvár lakosságát, hogy akinek nélkülözhető gyógyszer van birtokában közölje a kórház vezetőivel vagy a körzeti orvossal, illetve a gyógyszertárak valamelyikével [26]. Ugyancsak a helyi sajtó hozta azt a közleményt, amelyben felkérték Fehérvár lakosságát, hogy ajánlja fel egynapi munkáját a kórház újjáépítése érdekében [26], Tiszti főorvosi felhívásra a járási tisztiorvosok jelentést tettek 1945 májusában a járások egészségügyi helyzetéről. Jelen tanulmányban a sárbogárdi és a váli járásoktól beküldött jelentéseket ismertetjük. A sárbogárdi járási tisztiorvos orvoshiányról panaszkodott és arról, hogy a járás területén a gyógyszertárak üresen állnak [27], A váli járás egészségügyi helyzetét a járási tisztorvos a következőkben vázolta: a járás területén az orvosellátás igen hiányos, helyettesítéssel azt biztosítani lehetetlen. A járásban 14 hatósági orvos van, ezek közül 4 katonai szolgálatot teljesített, 1 állását nem foglalta el, 1 orvos nem tért vissza. Katonai szolgálatot teljesített a mányi, etyeki, diósdi községi orvos és az alcsúti körorvos. Állását nem foglalta el a felcsuti körorvos, nem érkezett vissza a bicskei községi orvos. A mányi és etyeki községi orvosok helyettesítése megoldhatatlan. Etyek községben rövid ideig működött egy munkaszolgálatos orvos. Diósd községben az orvosi teendőket egy volt nagyváradi tisztiorvos végezte; mint kirendelt helyettes, 1944 őszétől dolgozott.