Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Szilvágyi Irén: A közegészségügy megszervezése Fejér megyében 1945-ben

A KÖZEGÉSZSÉGÜGY MEGSZERVEZÉSE FEJÉR MEGYÉBEN 1 9 4 5 - BEN* SZILVÁGYI IRÉN ejér megye és Székesfehérvár egyike voltak az ország legsúlyosabb háborús J- megpróbáltatásokat szenvedett megyéinek. A megye 1944. december 2-től 1945. március 23-ig állandó harcok színhelye. 1944. október 19-én légitámadás következtében elpusztult a Vasútállomás, a Széchenyi utca, a Deák Ferenc utca, a vasútvidéki városrész, a Burtelep. Fejér vármegye közkórháza, a székesfehérvári Szent György Kórház a légitámadások során súlyosan megsérült. A betegfelvételt és kórházi ápolást ezért a kórház területén be kellett szüntetni [1]. Fejér vármegye központjában Székesfehérvárott 1944-ben 84 orvos dolgozott, 1945 júliusában pedig mindössze 25. A háború földig rombolta a kórházat, a németek elhurcolták az egészségügyi berendezéseket [2], Nem volt gyógyszer, nem volt élelem. Kétségbeejtő volt, hogy az egészségügyi intézkedéseket betartani alig lehetett. A háború részben vagy egészben elpusztította az egészségügyi intézményeket, és az ápolásra, gondozásra szoruló betegeket gyógykezelni nem, vagy alig tudták [3]. 1944. október 2 l-e után csak az életveszélyes állapotban levő betegeket helyezték el a kórház kihelyezett épületeiben [4]. Székesfehérvárott az egészségügyi és szociális épületek háborús kára a következő volt: kórházi pavilon és az egészségügyi épületek száma 1943-ban 17, ebből teljesen elpusztult 3, súlyosan megsérült 6, könnyebben megsérült 8 épület. Szociális épületeinek száma 1943-ban 8, ebből a háború alatt 4 súlyosan, négy pedig könnyebben megsérült [5]. A város területén a háború alatt a lakóházak zöme elpusztult [6]. A közellátást, élelmiszer-ellátást nyomasztóan bénította, hogy a szántóföldek nagy része — kb. 50%-ban — bevetetlenek maradtak, nagy volt az aknaveszély, a földmívesek nem, vagy alig mertek hozzáfogni a földek megmunkálásához [7]. A székesfehérvári járásban az állatállomány 80—90%-os csökkenést szenvedett. Ez súlyos tejellátási zavarokhoz, s ezen keresztül csecsemőés gyermekhalandósághoz vezetett [8], Alispáni körrendeletre beküldött községi elöljárósági jelentések bizonyítják, hogy Fejér megyében tartalékélelem nem volt, ugyanakkor az állatállomány majdnem teljes egészében elpusztult [9], A mezőgazdasági munka vontatottan haladt, mert a rendelkezésre álló erőt közmunkák végzésére vették igénybe [10], * Részlet a szerző „Közegészségügyi helyzet Fejér megyében 1919 — 1945 között" c. munkájából. 4* 5I