Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Simonovits István: A magyar egészségpolitika 25 éve

Igen súlyos volt a helyzet Budapesten. Az élelmezés rosz. A lakosság a pincékben. A kormány még Debrecenben volt. Budapesten 1945. január 31-én megalakult az Egészségügyi Tanács, amelynek első elnöke Csordás Elemér, de legaktívabb tagja s lelke Weil Emil volt. A Tanácsot a Budapesti Nemzeti Bizottság feljogosítja az egészségügy irányítására. Az Egészségügyi Tanács az orvosokra, a lakosságra támaszkodva tette meg az első intézkedéseket. Hozzá kellett kezdeni a lakosság tetvetlenítéséhez. Meg kellett indítani Budapest egészségügyi intézményeinek a működését. Be kellett tölteni az üres orvosi állásokat. A Vöröshadsereg orvosainak tanácsára megindult Budapesten a tömborvosi rendszer szervezése. De a Közegészségügyi Tanács nemcsak Budapest egészségügyével kellett, hogy foglalkozzék. A közlekedési viszonyok pl. Szeged és Budapest között jobbak voltak, mint Szeged és a Debrecenben székelő kormány között. Ebben az időben Szegeden volt a kiütéses tífuszjárvány egyik góca. Az Egészségügyi Tanács Bakács Tibort küldte le kormánybiztosként a szegedi kiütéses tífuszjárvány felszámolására. Mindezen feladatok megoldásának alapfeltétele az orvosok, gyógyszerészek s valamennyi egészségügyi dolgozó társadalmi szervezeteinek kiépítése. Hozzá kellett kezdeni az orvosok szervezéséhez. E kor munkastílusára a rövid párszavas feladatkiadás volt a jellemző. Egyik ilyen emlékem: a Köztársaság téren levő Pártközpontban a párt egyik vezetője állított meg: „Weil Emil napokon belül Pesten lesz. Kezdjétek meg az orvosok szervezését". A régi kamarai rendszer nem volt tartható. Az orvosok szervezése a szakszervezeti keretekben történt. Ez elsősorban Weil Emil álláspontja alapján indult így. Az orvosokat a szakszervezet igyekezett összefogni és mozgósítani. A szakszervezeteknek az első időben az orvosok szakmai védelme mellett első feladata volt az orvosképzés, a tudományos élet megindítása, megalakultak az első szakcsoportok, megkezdődött a tudományos élet. Már 1945. szeptember 1-én megindult közös szerkesztésben az Orvosok Lapja és a Népegészségügy. A kórházakban, klinikákon a szakszervezet megalakította az üzemi bizottságokat, kórházi dolgozók helyi tömegszervét. 1945. április 4-re az egész ország felszabadult. A Debreceni Kormány 1945. április 13-án átteszi székhelyét Budapestre. S ezzel megteremtődnek a központi irányítás feltételei. Ebben az időben, 1945 áprilisától még mindig a fő feladat a járványok elleni küzdelem folytatása, az egészségügyi intézmények életének megindítása, az egészségügyi intézmények újjáépítése, az intézmények orvosokkal, gyógyszerészekkel, egészségügyi középkáderekkel való ellátása, az orvosok nélkül maradt községek orvosellátása. A munka már szervezettebb. Megindul az első statisztikai felmérés, hogy képet kapjunk az ország helyzetéről. De ebben az időben is és még hosszú ideig marad jellemző a minisztériumi munkára a gyors, operatív intézkedések rendszere. Hogy ennek néha milyen kis részletkérdésekig kellett menni, arról talán képet ad a következő példa. A háború utolsó esztendeiben rendkívül felszökött a szifiliszes betegek száma. Még 1950-ben is kereken 1300 volt a friss szifiliszes beteg. Ugyanakkor nem volt Salvarsan. Valaki a Magyar Pharma raktáraiban nagyobb mennyiségű Salvarsant talált. A Salvarsan azonban nem volt ellen-