Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Simonovits István: A magyar egészségpolitika 25 éve
őrizve. A kipróbálásra egerekre, az egerek táplálására tejre volt szükség. Az Egészségügyi Minisztériumnak akkor még fiatal munkatársa, dr. Solt Oszkár, aki saját motorbiciklijén közlekedve látta el kezdetben feladatát, a bőr- és nemibetegségek elleni küzdelem megszervezését, maga ment el a város akkori polgármesteréhez, Vas Zoltánhoz, és az egerek részére csecsemőtejjegyet szerzett. Az egyéni kezdeményezések mellett az egészségügy újjáépítésében már az első időktől kezdve nemcsak a régi intézmények újjáépítése volt a cél, hanem egy új egészségügynek az építése. Az első egészségpolitikai programot 1945. szeptember 16-án az „Országos Orvosi Nagygyűlésen" a Vasas székházban mondta el Molnár Erik. Referátumának címe: „Demokratikus egészségi politika" volt. Ebben az időben sok segítséget adtak a Vörös Hadsereg budapesti egészségügyi vezetői, orvosai. De óriási volt a lakosság, orvosok és nem orvosok öntevékenysége. A mai Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet (a régi Irgalmas Kórház) egészségügyi dolgozói pl. az akkori igazgató főorvos, dr. Fülöp József röntgenfőorvos javaslatára a régi, nem használható röntgenfilmeket mosták meg, varrták öszsze és azzal „üvegezték" be az ablakokat. Az öntevékenységnek feledhetetlen példája az, amit 1945 tavaszán a Gyulai Tbc-szanatóriumban láttam. A város közvetlen közelében levő tbc-szanatórium (akkor még „Augusta Szanatórium") teljesen üres volt. Alig néhány régi dolgozó maradt ott. Amikor az üres kórtermeket végigjártam, egyhelyütt azt láttam, hogy valaki meszeli az üres kórtermek falait. Kérdésemre, hogy mit csinál, a festő — sajnos nevére nem emlékszem — a legtermészetesebb hangon azt mondta: „Készülünk a betegek fogadására." A szocialista egészségügy építésének sok az ilyen — ma már sokszor névtelen — hőse. Az infláció idején a szervezés majdnem minden erejét lekötötte az az erőfeszítés, hogy folytatni tudjuk egészségügyi intézményeink újjáépítését, hogy biztosítani tudjuk meglevő intézményeink működését. A „Szabadság" 1946. október 4-i száma vastag címmel hozza: „Megszöknek a betegek a kórházakból, mert nem bírják az éhezést." A cikkben az áll, hogy ,,a kórházak a volt hadifoglyok, a tüdőbetegek érdekében" nagyszabású társadalmi akció indul. Ez volt a S. A. S. (Siess, Adj, Segíts). Az állami és társadalmi erők összefogása eredményeképpen az újjáépítés gyorsan folyik. A Magyar Vöröskereszt kezdetben nehezen találja meg helyét, új feladatait. Meg kellett szervezni a Nemzeti Segélyt, amely 1950-ig végzi az egészségügy támogatásának társadalmi feladatait. Ezt a fontos munkát 1950-ben az újjáalakított Magyar Vöröskereszt veszi át. Mind e munkák eredményeit az alábbi számok mutatják: 1938 1945 1947 végén Orvosok száma 10 590 7 240 8 900 Szakorvosi rendelőintézeti napi órák száma 1 820 4 300 4 800 Tüdőgondozók száma 137* 34** 138 Nemi gondozók száma 44* 23** 92 Kórházi, klinikai ágyak száma 48 283 27 000** 40 350 Szociális otthoni ágyak — — 8 000 * 1944 évi adatok — ** 1945 éveleji adatok