Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ruttkay László: Trencsénteplic fürdő a XVIII. században és a XIX. század elején

kedjék. Ezen oknál fogva az ebben az iratban foglalt szabályokat nemcsak magának a Fürdőmesternek, hanem embereinek is gondjaiba ajánljuk, és tőlük is azt kívánjuk, hogy ezeket a legnagyobb lelkiismeretességgel betartsák; ugyancsak a Fürdőmester a rendetlenül viselkedőkkel szemben általa kirótt büntetéseket — ha a szükség úgy kívánja — még erőszakkal is hajtsa be és ezt a pénzt a szegény emberek között éppenúgy, mint azok között is, akiket ebben részesíteni kell, a szokásos módon ossza szét. Amint ezekből a szabályokból látható, ezek több, az akkori fürdőviszonyokra jellemző rendelkezést tartalmaznak. Mindenekelőtt a fürdő használatát előzetes vizsgálattól teszik függővé. Az oda érkezett vendégnek mindenekelőtt a Fürdőmesternél kellett jelentkeznie, aki „testének állapotát és működését" megvizsgálta, és ennek alapján adott a vendégnek a fürdésre engedélyt és tanácsokat, a mai értelemben vett orvosi utasításokat — tehát a szakszerű kezelésre javallatot, nehogy ilyenek hiányában a fürdőnek „laikus" használata a beteg egészségének inkább kárára, mint hasznára váljék. A fürdőben fenntartandó rend érdekében tett intézkedések igen jellemzőek abból a szempontból is, mi mindentől kellett akkor a fürdő vendégeit — a higiénének akkor még primitív viszonyaira és az emberek magatartásának faragatlanságára, illetlenségére tekintettel — eltiltani, illetve minek megtételére, betartására kellett a vendégeket kötelezni. Kétségtelen az is, hogy az akkori rendi társadalom viszonyaihoz képest Trencsénteplic fürdőinek berendezése igen demokratikusnak mondható. Igaz ugyan, hogy az 5 fürdőmedencében szigorúan elkülönítve fürödtek az főurak (az uraság), a tisztek, a magasabb és alsóbb rendű papság, a nemesi rendhez tartozók, az uraság alkalmazottai, az egyszerű polgárok vagy a zsidók, de az is bizonyos, hogy az 5 különválasztott fürdőnek berendezése lényegileg egyforma volt. Különbségek voltak azonban a fürdők nyitvatartásának és zárásának időpontjai között, mert amíg például az Uraság és a Tisztek Fürdőjét ebédidő alatt bezárták és délután újból kinyitották, s ezekben a fürdés este 8, illetve 10 órakor ért véget, addig a többi fürdő nyitvatartási ideje reggel 4 órától megszakítás nélkül este 10 óráig tartott. Ebben kétségtelenül az a megértő gondolkodás nyilvánult meg, hogy az egyszerű dolgozó emberek, a kézművesek, parasztok, jobbágyok a fürdőket megszakítás nélkül, tehát a napnak bármelyik szakában használhassák. Igen jelentős intézkedéseket olvasunk a „Szabályokban" a medencék tisztántartása érdekében, mint amilyen például az, hogy sebes testű ember és szoptató anya a fürdőbe csecsemőjével be nem léphet, vagy a száját a medence vizét használva senki ki nem öblítheti, a fürdőben nem étkezhet, de ott dohányozni sem szabad stb. Látjuk továbbá, hogy Illésházy megrendszabályozta fürdőjében a rendetlenkedőket, a dévajokat, tehát mindazokat, akik a fürdőt nem egészségük helyreállítása céljából kívánták igénybe venni, hanem azt fegyelmezetlen módon és tiszteletlenül a betegek iránt, szórakozóhelynek tekintették. A fürdőkben a rend és nyugalom fenntartása érdekében a Szabályok szigorúan megtiltották a veszekedést, a hely komolyságának meg nem felelő dalok éneklését, a káromkodást, a trágár szavak használatát stb.