Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ruttkay László: Trencsénteplic fürdő a XVIII. században és a XIX. század elején

ben Thermophilus Moravus morvaországi protestáns lelkész rajzolta meg „Succincta narratio de origine et usu Thermarum Teplicensium prope Regiam Civitatem Trenchinium" c. kis munkájában. (Rövid ismertetés a Trencsén királyi város melletti Teplici meleg források eredetéről és használatáról), amely fürdők — mondja tovább — „csodálatos isteni gondviselés folytán már sok száz esztendő óta bugyognak ott a földből sokféle betegség gyógyítására". Ez az írása latin nyelven Olomoucban (Olmütz) jelent meg 1752-ben, Frantisek A. Hirnly nyomdájában. A teplici fürdő jó hírét és kedveltségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy ez a kis könyv 3 év múlva vagyis 1755-ben ugyanott már német nyelven is megjelent. Moravus, aki éveken át mint gyógyulást kereső beteg látogatta Trencséntepiicet, ismertetésében már 5 fürdőt mutat be. Ezek voltak: az Uraság Fürdője, a Tiszti Fürdő, a Polgárok Fürdője (Közös vagy Nyilvános Fürdő), továbbá a Szegények Fürdője és a Zsidó Fürdő. A fürdőzők kényelmét szolgálta a medencékben álló asztal is, amelynek lapja a víz felszíne fölé emelkedett és arra a fürdőzők a fürdéshez esetleg szükséges tárgyaikat helyezhették. A medencék szélén körül padok voltak, és néhány lépcső is avégett, hogy a fürdőzők ezeken állva vagy ülve különböző mélységig merülhessenek a vízbe. A víz felszínén kis fahengerek úszkáltak, amelyekbe belefogózhattak. A tisztaságra a bádemajszter nagyon ügyelt, mert este mindennap mindegyik medencéből a vizet kibocsátotta, és a falakat és a medence padlóját lesúroltatta. Kétségtelen tehát, hogy A. Carl idejében itt már 5 fürdőmedence volt, míg Karol Rayger még csak 3 fürdőt említ: az urak fürdőjét, a nemesek fürdőjét és az egyszerű nép fürdőjét. Valószínű tehát, hogy Wernher idejében Trencsénteplicen még csak 3 fürdő volt. A további 2 fürdővel pedig 1.60 év múlva az Illésházyak bővítették ki a fürdőtelepet. Mint már röviden említettük, Trencsénteplicet a XVIII. század első évtizedeiben Illésházy Miklós kezdte igazán fejleszteni, de komoly felvirágoztatása csak 1723-ban bekövetkezett halála után fiának, Józsefnek köszönhető. Ő emelte Teplicet az akkori európai fürdőigényeknek is megfelelő színvonalra. Kétségtelen, hogy az ő idejében már 5 fürdőmedence, illetve fürdőház állott a fürdőzők rendelkezésére, mint láttuk, különböző méretekkel egyébként úgyszólván teljesen azonos berendezéssel. Bizonyára említésre méltó a „modernség" is, amely a medencék használatát azzal jellemezte, hogy azokban — a zsidók fürdőjén kívül — a férfiak és a nők közös medencékben fürödtek, természetesen az akkori kívánalmaknak megfelelő „fürdőöltözetben". A zsidóknál viszont akkor még rituális szabályok tiltották a férfiaknak és a nőknek közös medencében való fürdését. Illésházy József azonban nemcsak a vendégek megfelelő fürdési lehetőségeinek biztosításával, valamint illő elszállásolásukkal törődött, hanem gondoskodni kívánt szórakoztatásukról is. Erre annál is inkább szükség volt, mert az akkori időben egy fürdőkúra, amelyet az oda gyakran messze országokból érkező és kocsin utazó vendégek végigcsináltak, legalább 6—8—10 hétig, vagy makacsabb esetekben még ennél is hosszabb ideig tartott. Ez időre tehát gondoskodni