Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gorka Tivadar: A Kis Akadémia és a magyar orvostudomány

Előadás közben az előadóhoz kérdéseket intézhettek. „Általában szabadon adtunk elő, ami nagymértékben hozzájárult előadói készségünk fejlesztéséhez. Előadásainkat lehetőleg bemutatásokkal, kísérletekkel és vetített képekkel tettük érdekesebbé és érthetőbbé. Professzorom Eötvös Loránd br. ugyanis kezdettől fogva nagy megértéssel és szeretettel viseltetett a Kis Akadémia iránt és mindenben támogatta működésünket" [4]. A baráti kapcsolatok fenntartását szolgálta az előadások utáni kötelező vacsora. Általában itt tárgyalták meg a közös ügyeket. Minden hónap első hétfőjén választották meg az új tagokat egyhangú, titkos szavazással. Minden év májusában vezetőségválasztó vacsora volt. Az első vezetőség tagjait 1900-ban választották meg dr. Hüttl Ernő kémiai int., dr. Pékár Mihály élettani int. tanársegéd és dr. Winkler Lajos kémiai int. adjunktus személyében. A választás egy évre szólt, de ismételten többször is megválaszthattak valakit, amit ismételten megtettek. A volt vezetők közül többnek a „tiszteletbeli vezető" címet adták meg. 1900 őszétől előadási könyvet vezettek, amelybe a vezetőség a meghívókat és gyászjelentéseket beragasztotta. Az 1901-től vezetett „vacsora-könyvbe" jegyezték a nevezetesebb kis akadémiai eseményeket, határozatokat, az egyes évek vezetőségének tagjait és az új résztvevőket. A csaknem félévszázados működés alatt sem alakult jóváhagyott alapszabályokkal működő egyesületté, bár ez ismételten szóbakerült. Végül mindig az „ősi szokás" mellett maradtak, mert: „...a Kis Akadémia működésének az a lényege, hogy egyikünk a többi jó barátjának a saját szakmájából előadást tartson, a hivatalos formák közé szorítást egyenesen hátrányosnak minősítettük, ami a társaság baráti bensőségét és bizalmasságát veszélyezteti" [5]. A valóságot tükrözte Szabó Zoltán prof. serlegbeszéde: „Minden rideg alapszabály és minden behatóbb szervezkedés és jóváhagyás, tisztikar, választmány, a tagok mindenféle kategóriájának megkülönbüztetése nélkül sikerült egy olyan baráti egyesülést létrehozni, amelynek a kulturális célkitűzése szilárd alapja és összekötő kapcsa volt" [6]. Kövessi így jellemzi a kis-akadémikusokat: „A tudományoknak, de főleg a természettudományoknak mindenik teréről voltak itt képviselők, ... A legnagyobb részük 25—35 körül levő törtető, tanulásra vágyó egyén, akikről látszott, hogy szakmájukban a legújabban megjelent könyvek és folyóiratok anyagát is pontosan ismerték. Bármilyen kérdés vetődött fel egész sereg hozzászóló akadt, és a megindult vita nem szűnt meg, míg az érvek tökéletesen ki nem merültek... Nem volt fontos ki győz a vitában, csak az volt a lényeg, hogy a természettudományi, illetve a tudományos alapon valószínű igazság kiderüljön... Mindezeknek a problémáknak oly elsőrendű képviselői voltak ebben a társaságban, akik később mint egyetemi tanárok, vagy egyéb intézeti igazgatók szakuknak európai színvonalú képviselői lettek" [7]. A Kis Akadémia első és fő célját: „ismereteinket kölcsönös tanítás útján bővíteni", főleg előadásaival valósította meg. Végiglapozva az előadások jegyzékét, szembeötlik a legkiválóbb szakemberek és kitűnő előadók sokasága. A fizikusok, élükön Eötvös Loránddal : Császár Elemér, Fröhlich Izidor, Pékár Dezső, Rhorer László, Rybár István, Weszelszky Gyula. A Kémikusok közül az alapító Winkler Lajos, Buchböck Gusztáv, Erdey-Gruz Tibor, Hunkár Béla, Kieselbach Gyula,