Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kiszely György-Antalfi Sándor: Néhány adat a genetika történetéhez

10. Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelem és látom vala álomban, hogy íme a juhokat hágó kosok csíkoslábúak, pettyegetettek és tarkák. 11. Akkor mondta vala nékem az Isten Angyala álmomban: ... 12. Emeld fel szemeidet és lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkoslábúak, pettyegetettek és tarkák ..." A juhok gyapjú- és bőrfestenyzettségének öröklődése meglehetősen bonyolult, és általában a pigmentezettség domináns öröklöttségű. Egyes fajokban azonban mozaik-heterozygoták keletkeznek, amelyek első generációja a tiszta fehér, ill. pigmentált egyedek keresztezésekor tarka. Vannak azonban olyan fajok is (cigája), amelyek tiszta fehérnek tűnő bundája elszórtan fekete szálakat tartalmaz vagyis „tűzött". Az ilyenek keresztezése színes fejű vagy lábú cigája kosokkal mindig „csíkoslábú", „pettyegetett" vagy „tarka" egyedeket eredményez. Ez esetben nemcsak az első generáción jelentkezhet a tarkaság, így a bibliai furfangos juhász (Jákob) a megfelelő kosok kiválasztásával valóban mindig tarka juhokat kapott. A bibliai idézetből az is kiolvasható, hogy Jákob apósa a cigájához hasonló geno- és phenotypusú juhokat tenyésztett. A modern genetika cytologiai alapjainak lefektetésekor, a chromosoma-elmélet kibontakozásának elején már 1901-ben felfedezte McClung, hogy a nemek öröklődésében különleges cromosoma játszik szerepet. Felismerte ugyanis a női ivari chromosomát, amit ma X-szel jelölünk. Azóta a nemek öröklődésének chromosomalis vonatkozásait messzemenően feltárták, és többségükben pontosan ismertek a nemhez kötött tulajdonságok, valamint a nemhez kötötten öröklődő betegségek és anomáliák is. A cytogenetikai ismeretek tudvalevően messzemenően egyeztethetők az átöröklés Mendel-szabályaival, és így a nemhez kötötten öröklődő tulajdonságok, kóros állapotok és betegségek örökléselmélete is feltártnak tekinthető. A nemhez kötötten öröklődő betegségek közül klasszikusan ismeretes a vérzékenység, amelynek a női nemhez kötöttségét, a nők átvivő szerepét 1820ban Nasse írta le először. Legalábbis a tudományos irodalomban ez az adat szerepel. Nagyon érdekes azonban, hogy a problémát az ókori zsidó irodalom, a Talmud is ismeri, és terminus technicusa : „métu echáv machmát milá" (magyarul : „testvérei meghaltak körülmetélés miatt"). A Babyloni Talmud Jebamot traktátusában (04b) ez olvasható : „Egy asszony aki körülmetéltette első és második fiát, s meghaltak, a harmadikat már nem ne metéltesse körül — ez Rabbi (Jehunda háNászi) véleménye, míg Rabbi Simon ben Gámliél szerint — csak a negyedik (és további) fiait lehet felmenteni". A Jeruzsálemi Talmud ugyanilyen álláspontot foglal el a kérdésben (Jebamot VI. fej. 6. §.) A zsidó vallásgyakorlat a Rabbi Jehuda háNászi nézetét követte. Egyébként a Babyloni Talmud a következő esetet is közli: „4 nővér élt Sephorisban [galileai város], az első három nővér 1— 1 fia elvérzett a körülmetélés miatt, s ezért Rabbi Simon ben Gámliél a negyedik [nővér] fiát felmentette a törvény alól".