Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Frankl József: Adatok Somogy megye egészségügyének XVIII-XIX. századi történetéből
2. kép, A volt patikahelyiségben, a mai plébániahivatalban látható mennyezeti freskó: Az irgalmas szamaritánus a boltok között szabta meg a gyógyszertár bérletét is: „20 Ft-ot fizessen évente Pirker József gyógyszerész" (latinból fordítva) [29]. A gyógyszerészt a név szerint felsorolt kereskedőktől, árusoktól, boltosoktól mégis határozottan elkülönítették. Ezt bizonyítja egy latin nyelvű irat 1792. márc 8-áról, amely szerint „A kaposvári gyógyszerész sem nem tart az előbbi kereskedőkkel közös árukat, sem nem azonos a hivatása velük, tisztára csak gyógyszerész" [30]. Végül a patikussal szemben mind Bécsben, mind Somogyban támasztott igényekről számol be az a német nyelvű irat, amelyben Pirker József „a vármegye jóváhagyott patikusa" bejelenti 1792. már. 8-án herceg Eszterházy úriszékénél, hogy bécsi engedélye („Dispensatorium") előírja patikájának tökéletes színvonalon való tartását, a vármegye pedig arra kötelezi, hogy minden előforduló betegség gyógyszeréről gondoskodjék; a bécsi taxa birtokában van, ezzel a városi patikus (— ez csak Jobst utódja lehetett —) nem rendelkezik [31]. WINKLER MIHÁLY ÉS AZ AGGÁPOLDA A Winkler-féle. aggápolda részletes ismeretéből tárul elénk a „kórházi" helyzet Somogyban a XVIII. század végén. Csorba „Somogy vármegye ismertetése" c. munkájában ez áll: „Már régebben is volt Kaposvárott egy betegek menhelye Winkler gödrei plebanus által alapítva, 's több megyei jótevők által gyámolítva :
