Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Frankl József: Adatok Somogy megye egészségügyének XVIII-XIX. századi történetéből

előbb csak ügyefogyottak, szegény öregek tápláló helye volt ez ; időmben 's eszközlésemre úgy rendeztetett, hogy 10—12 fekvő beteg is ápoltathaték benne ; fájdalom, hogy az alapító-levél betű szerént történt magyarázatja miatt, 's legtisztább czélzat ellenére ez össze nem olvadhatott amaz nagyobbal, 's így csak kaposvári lakosokra 's mesterlegényekre korlátozva a nagyobb közönség gyámolítását nélkülözi" Erről az időszakról Bergel József dr. a következőképpen nyilatkozik: „Az egészségügy ide költözködésem alkalmával [1830] meglehetősen gyenge lábon állott. Bizonyos Winkler Mihály gödrei lelkész által 1800-ban alapított aggápolda is volt a városban, hanem oly nyomorúságos állapotban, hogy az alapító nemes céljának egyáltalában nem felelt meg. Midőn én 1846-ban annak orvosi ellátását átvettem, valóságos herkulesi munkába került az intézményt csak némileg is jó állapotban fenntartani. Azon iparkodtam, hogy egy részét ispotálylyá alakítsam át és rendezzem be, melyben beteg mesterlegények csekély fizetség mellett befogadtatást s szükséges ápolást találhassanak." Szaplonczay Manó dr. így ír: „A város irattárában őrzik a vármegyének 1800. évi május hó 20-án kelt, Kaposvár mezővároshoz intézett jk.vének 469. sz. kivonatát, melyből megtudjuk, hogy Winkler Mihály a pécsi főegyház kanonokja, gödrei plébános emlékezetül adja, hogy ő Kaposvár lakosainak, szegényeinek és minden segélyt nélkülöző betegeinek, hogy legyen hova fejeiket lehajtani, ápoldát kíván állítani és hogy ennek felállítására a földesuraságtól, herczeg Eszterházy Miklóstól engedelmet nyert." Az alapítvány 3000 Ft volt. A helybelieket „folytonos ápolásra" vették fel, a más vidékről jötteket, minden valláskülönbség nélkül, csak arra az időre, amíg meggyógyultak. Megjelöli az alapítólevél, hogy „minden Kaposvárott lakó uradalmi tisztnek s minden egyéb itteni lakosnak szolgái és szolgálói, mesteremberek segédjei, inasai, ha odahaza terhül esnek, ez ápoldába felvétetnek és a többi szegényekkel együtt ápoltatnak. A szegények élethossziglan vétessenek fel." Zádor Mihály szerint az 1797-ben alapított aggápolda 1807. november 19-én nyílott meg a mai Május 1 utca és Tóth Lajos utca sarkán, ahonnan 1898-ban a Szigetvári utcába költözött át. „A múltszázadeleji városfejlődés tette szükségessé a kaposvári ispotály [kórház] megfelelő épületének kialakítását is. Csorba József megyei orvos hosszas harcai árán 1810—20 között folyt a régi ispotály megnagyobbítása hivatalos hatósági engedély nélkül, miért a Helytartótanács meg is rótta a megyét. Ez az épület azonban nem felelhetett meg a követelményeknek, mert nemsokára ismét napirendre került egy új kórházi épület építésének kérdése." Érdemesnek látjuk Winkler Mihály életének és működésének ismertetését. Kőszegen született 1729. szept. 7-én. Tanulmányait Egerben és Pesten végezte; a teológiát Pécsett. 1754. jan. 13-án szentelték pappá. Utána Magyarszéken káplán, majd 1757. jan. 18-tól Gödrén lelkész. Klimó püspök ajánlatára vállalta 1759-ben a szakadáti plébánia vezetését. Itt tíz éven át működött. Eközben saját költségén kibővíttette a templomot, tornyot emeltetett hozzá, s egyben felépíttette a gödrei templomot is. 1769-ben Bonyhádra ment, ahol szintén új templom és aggápolda jelzi tevékenységét. Később ismét elvállalta — Eszterházy gróf püspök felszólítására — a gödrei plébánia irányítását. Gödrei plébános korában építtette fel saját költségére a bikali templomot, s a kaposvári aggápoldát. 1810. március 2-án halt meg; Gödrén temették el. A kaposvári gimnáziumnál nemcsak