Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Osváth Zsuzsa: Schoepf Merei Ágost Angliában

tát és azokat az okokat, amelyek annak természetes menetét megzavarják; a szegényebb osztályokban meghonosodott táplálási, étkeztetési és gondozási szokásokat, azoknak hatását a fejlődésre, egészségre és betegségre; — Oktatásban részesíteni az anyákat, ill. dajkákat, és ezzel ésszerűbb elveket terjeszteni az alsóbb néprétegekben a gyermekek ápolásáról és gondozásáról; — Alkalmat adni az orvosi iskolák hallgatóinak és a fiatal orvosoknak, hogy gyakorlati ismereteket szerezzenek ebben az orvosi szaktárgyban, s e célból rendszeres klinikai előadásokat tartani, megfelelő esetek bemutatásával. Az intézmény tehát ambulanciával egybekötött oktató és kutató intézet volt — Schoepf Merei Angliában átformálódott etiológiai nézeteinek megfelelően: helyi jelleggel. Hogy homlokzatán mégsem viseli a Clinical School, hanem a Clinical Hospital címet, annak megmagyarázására dr. Whiteheadmk nyílik hamarosan alkalma. Az első jelentés kiadása után a St. Mary's Hospital összeférhetetlenség címén felszólítja, szakítson meg minden kapcsolatot a gyermekkórházzal. Whitehead azzal védekezik, hogy a címben szereplő „kórház" kifejezés csak perspektivikus szándékot fejez ki. Ez a kettősség az első Jelentés szóhasználatában is megvan. Címlapján ugyancsak a Clinical Hospital elnevezést látjuk, s mindjárt első lapjain a Clinical School elnevezéssel találkozunk. Igaz, hogy a Jelentés szerzői már itt hangoztatják: a járó betegek részére megtartott tanácsadás mellett szükség lesz bizonyos számú ágyra is (mind gyermekek, mind anyák és gyermekeik részére), egy helyiségre kórtani kutatásokhoz; előadóteremre; helyiségekre a személyzet számára, s az orvosi ellátás jobb megszervezéséért segédorvosra. A Stevenson Square nem volt messze a hírhedt manchesteri slumök néhány legjellegzetesebb utcájától. Hamar eljutott oda az új intézmény híre. A betegek szállingózni kezdtek, s nyomukban megindult az orvostanhallgatók rajzása is az intézet felé. Húsz beiratkozott és rendszeresen bejáró hallgatók közül többen aktív részt vállaltak a kórlapok, kórtörténetek, speciális kérdőívek kitöltésében és más hasonló feladatokban. Az anyák oktatása is megkezdődött, a rendelésen adott tanácsok és intelmek formájában, szinte automatikusan; időnként pedig a két orvos felváltva tartott népszerű előadást. A februártól számított első negyedévben mindössze 19 gyermeket hoztak be; november végéig 530 gyermeket és 30 anyát kezeltek. Ez a szám 1857 október végéig rohamosan nőtt: a gyermekek száma háromszorosára, az anyáké a kétszeresére [21]. A rendelés minden reggel 8 órától 11 óráig tartott. Új páciensek nap nap után már reggel 0-kor gyülekeztek a kapu előtt. Általában napi 35—40 esetet tudtak ellátni. Mégsem kerülhetett minden jelentkezőre sor. Nem egyszer megtörtént, hogy az orvos, lelkiismeretének szavára, önként meglátogatta a betegét otthonában. Ha alaposan szemügyre vesszük a két évi jelentést, nyomban kiviláglik, hogy a gyermekklinika előre megszabott kétévi próbaidejére előre elkészítették a kétéves kutatási tervet. Az első év egyik kutatási feladata a gyermekek Manchesterben legsűrűbben előforduló és legtipikusabb betegségei. Az 530 páciens 750 megállapított beteg8 Orvostörténeti Köz). 113