Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Osváth Zsuzsa: Schoepf Merei Ágost Angliában
Minthogy azonban félő, hogy a további halasztást sokan úgy értelmeznék, mintha feladtuk volna a tervet, amely mindkettőnk meggyőződése szerint sok jónak lenne forrása és eszköze, magunk láttunk hozzá a megvalósításhoz és sikerült is, szűkebb keretek közt, mindmáig segítség nélkül, működésbe hozni." A „szűkebb keretek" a két szilárd és következetes orvos részéről a kórház alapelvének rovására súlyos megalkuvásnak látszik. Nem könnyű megérteni: hogyan kényszerülhettek erre. Megdöbbentő, hogy Schwabe halála után három év alatt sem akadt senki, aki a tervet hozzá hasonlóan támogassa. De erről nem szól a beszámoló. Azt megtudjuk belőle, hogy az első angliai gyermekkórházat, amelynek közeli megvalósulására Schoepf Merei célzást tett 1851-ben a bevezető előadásban, 1853-ban tető alá hozták Londonban, Viktória királynő személyes védnöksége alatt. Példájukat követve Manchesterben „tekintélyes állású és nemes lelkületű személyiségek" néhány ággyal szerelték fel a meglevő járóbeteg-gyermekrendelőt. Ez a néhány ágy szívta volna el a nagy és gazdag polgári Manchester minden filantrópus készségét és lehetőségét? Aligha. Maga Whitehead és Schoepf Merei hárította el az esetleges készséget is még 1851-ben azzal a nyolcoldalas nyomtatott körlevéllel, amelyet „Suggestions for a Clinical Hospital for the Diseases of Children" címmel küldtek szét Manchesterben. Ez a körlevél konkrét javaslat gyermekkórház létesítésére Manchesterben. Rövidesen azután íródott, hogy Londonban (1851. március 18-án)-egy filantrópokból álló előkelő társaság ünnepélyes ülésen elhatározta gyermekkórház létesítését. Lordok, püspökök, a királynő háziorvosa vitték a szót. A körlevél idéz is a hozzászólásokból. Ők maguk körlevelükben minden lényegeset elmondanak a gyermekkórházak szerepéről és fontosságáról, a hármas célról és az elengedhetetlen követelményekről. Egy manchesteri gyermekkkórház létesítése mellett ezen felül speciális érvek is szólnak: „Manchesterben igen nagy az orvostanhallgatók száma és ott a gyermekek betegségeinek tanulmányozása most már az orvosi oktatás külön ágát képezi". Továbbá ez a nagy kiterjedésű város „az ország egyik legelső városa intelligencia és gazdagság tekintetében, de szegényeinek nyomorúságát és gyermekhalandóságát sem szárnyalja túl egyetlen város sem". A körlevél jelentőségét a következő két bekezdés fokozza: „Ami a jelen terv előterjesztőit személy szerint illeti, őszinte és komoly szándékuk, hogy mindennemű szolgálatot vállalnak az intézet körül, amire csak tudásuk és tapasztalataik alkalmassá teszik őket. Többet nem tehetnek ; a létesítés és fenntartás költségei meghaladják anyagi erejüket. Mindazonáltal nem hajlandók alávetni magukat azoknak a korlátozásoknak és formai kötöttségeknek, amelyek üzleti tranzakciókkal járnak, sem pedig a bizottságok mindenkori mérlegeléseinek, amelyek nagyobb kórházakban elkerülhetetlenek. Javasolják tehát kezdetnek egy olyan intézmény létesítését, amelynek költségeit könnyen viselhetnék azok a barátok, akik fenntartás nélküli bizalmukkal ajándékoznák meg kettőjük odaadó ügyszeretetét. Egy 6—12 ágyas, a részletezett elvek alapján megszervezett intézmény már bizonyságot adhatna arról, hogy milyen nagy és sokféle jót eredményeznek a ráfordított eszközök.