Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Magyar Imre: A Korányi-iskola és a magyar belgyógyászat

Korányi Sándor fiatalkori portréja Királyfi Géza, Bence Gyula, Kelen Béla, Morelli Gusztáv, Scharl Pál, Molnár Béla, Ország Oszkár, Benczúr Gyula neve jelenik meg. 1860-tól az egyetemi előadások nyelve magyar. Egyetlen rövid mondat, mely azonban felfedi az egyetem helyezetét, és egyben azt is, hogy milyen hatalmas utat kellett ennek az egyetemnek megtennie addig, amíg valóban magyar egyetemmé lett. Korányi már magyarul adott elő. Stílusának szépsége még akkor is kitűnik írásaiból, ha előadásairól nem lehet ma már fogalmunk. A stílus szépségéből alig von le valamit az akkori magyar orvosi nyelv nehézkessége és a latinos, németes, de legfőképpen a ma már alig érthető nyelvújításos szavak nagy száma. Az írás, a stílus pontossága, világossága megragadó. Ismét olyan sajátság ez, amely a Korányi-iskola jellemzőjévé vált, és az is maradt. Müller Kálmán írta: „Az az irány és szellem, melyet Korányi új intézetének működésében megszabott s meghonosított, a klinikát a külföldi legmodernebb hasonló intézetek szintjére emelte és a kórodai és laboratóriumi működés során nevelt Korányiiskola megalapozta nemcsak hazánkban, de a külföldön is a Korányi-klinika hírét". Ez utóbbinak megnyilvánulása a részvétel az Eulenburg-féle Realenzyclopaedie der gesamten Heilkunde megírásában (a tüdő betegségei), a Northnagel szerkesztette Handbuch d. spez. Pathol, u. Ther. számos fejezetének megírása, és végül a Kétly Károllyal és Bókai Árpáddal együtt írt hatkötetes magyar nyelvű nagy belgyógyászat, mely egyenrangú a maga idejének bármely külföldi hasonló kézikönyvével. És a Korányi-iskolának még egy jellemzője: Korányi Frigyes óriási irodalmi műveltsége, a művészetek, a szépség minden formája iránti kiterjedt érdeklődése, zeneszeretete, filozofikus hajlama, melyet minden tanítványára rásugárzott. 1887ben tartott rektori beszédében az emberi akarat szabadságáról szólt, ugyanarról a témáról, melyről atyja, Korányi Sebáld írt valamikor az Orvosi Hetilapban. Ez a beszéd, melyben alapként a physiologiát tartja meg, de psychologiai és filozófiai jártasságról is tanúbizonyságot tesz, a „lélektan mélységeiben járó, filozofikus magaslata, költői mű". Végül, de nem utolsósorban a Korányi-iskola azon tevékenységéről kell megemlékeznünk, mely a klinika életén kívül esett. Az iskolát már Korányi Frigyes idejében jellemezte a helyi betegellátás és a tudomány ügyein kívül a közügyek, a közegészségügy iránti érdeklődés. A Közegészségügyi Tanács megalakulásáról már szóltunk. Ez a tanács végeredményben a magyar közegészségügy legfőbb