Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Antall József: A modern felsőoktatási rendszer kialakulása Magyarországon (1848—1890) (angol nyelven)

J, Antall: 100 esztendős a népiskolai törvény — Eötvös József és az 1808. évi népiskolai törvény országgyűlési vitája. Magyar Pedagógia. 1968. pp. 414 — 433. E. Lesky : Die Wiener Medizinische Schule im 19. Jahrhundert. Graz—Köln, 1965. E. Hőgyes : Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Budapest, 1896. /. Antall : Sándor Lumniczer and the Medical School of Pest. Communicationes asw. Vol. 45 (1968). pp. 57 — 84. ÖSSZEFŐ GLALÁS Az 1848-as márciusi forradalomban kiemelkedő szerepet játszott az egyetemi ifjúság. Az orvosi kar hallgatóinak fellépését az is megkönnyítette, hogy tanári karának kiemelkedő alakjai az új korszak hívei voltak, vezető szerepet játszottak az egyetemi reformokért folytatott küzdelemben. A forradalom győzelme után hatalomra került kormányzat, elsősorban Eötvös József közoktatásügyi miniszter programja alapján, megvetette a liberális polgári közoktatásügy alapjait, véget vetett az idegen befolyásnak, és megkezdte a provincializmus maradványainak felszámolását. Ezt a folyamatot azonban derékba törte a függetlenségért folytatott élethalálharc — most már a fegyvereké volt a szó. Összetett problémát jelent a neoabszolutizmus (1849 — 1859) művelődéspolitikai törekvéseinek vizsgálata, amikor idegen talajban gyökeredző intézmények modelljét átvéve fogtak hozzá a korszerűsítéshez, a modern közoktatásügy szervezeti alapjainak megteremtéséhez. Az októberi diplomát követő belső harcok és a provizórium kísérleti időszaka (1860—1867) szervezeti téren bomlást, programalkotásban viszont készülődést jelentett. Az osztrák modell és a magyar hagyományok kompromisszumát jelentette az 1867-es kiegyezést követő művelődéspolitika. Eötvös második minisztersége (1867 — 1871), majd Trefort Ágoston tizenhat esztendős közoktatásügyi kormányzása, ha kompromisszumok árán is, de lefektette a modern magyar közoktatásügy alapjait. Ennek a művelődéspolitikának a felsőoktatási programját pedig Markusovszky Lajos — a pesti orvosi iskola vezéregyénisége — irányította, ő volt a kontinuitás a két miniszter egész kormányzása idején. Az oktatás színvonala, az egyetemeken és főiskolákon képviselt tudományszakok művelése a fejlődés képét mutatja ebben a korban. Ebben része volt a tanulmányi szervezeti reformnak, de mindez kevés lett volna, ha nincs meg a nagyvonalú államférfiak, a kiváló szervezők és iskolateremtő tudós professzorok együttműködése és hite a felemelkedésben. A bölcsészeti karon Eötvös Loránd, Than Károly, Lengyel Béla, Szabó József, Margó Tivadar ; az orvosi karon Korányi Frigyes, Fodor József, Hőgyes Endre ; a műegyetemen König Gyula, Wartha Vince, Steindl Imre, Hauszmann Alajos — hogy csak a legismertebbeket és legnagyobbakat említsük. A nagy átalakulás korában, a magyar Risorgimento időszakában (1825 —1867) létrejöttek az egyes tudományok alapvető iskolái. Balassa és köre (Markusovszky, Semmelweis, Lumniczer, Korányi stb.) a század közepére megteremtette a pesti orvosi iskolát, majd tanítványaik tovább folytatták művüket, és lerakták az egyes szakágak iskoláinak az alapjait. Ezzel vált ez a korszak a modern magyar felsőoktatás megszületésének korává, és ezzel zárkózott fel a magyar tudományos élet az európai országok színvonalához. (Magyar nyelven megjelent a szerzőtől két tanulmány e témakörben a Felsőoktatási Szemle 1968. évi 7 — 8. és 9. számában.)