Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Zoltán Imre: Az orvosképzés fejlődése és az egyetemi reformok Magyarországon

fő súlyt, és kimondotta, hogy a gyakorlatok óraszámának azonosnak kell lenni a tantermi előadásra felhasznált órák számával. Az elméleti és gyakorlati órák arányában is történt változás a 12 év alatt, az elv azonban nem módosult. Ennek az elvnek értelmében olyan tárgyakban is bevezették a gyakorlati oktatást — éspedig a kis csoportos formát —, ahol addig nem volt kötelező, pl. a gyógyszertan oktatásában. A gyakorlati oktatás fontosságának elve nyilvánul meg abban az intézkedésben is, hogy bevezették szorgalmi időn kívül a nyári kórházi gyakorlatokat a hatodik, illetőleg a nyolcadik félév után, amelyek keretében az egyik évben 4 hetet sebészeti, a másik évben 4 hetet belgyógyászati osztályon kellett a hallgatóknak eltölteniök. Ez az oktatási rend tette kötelezővé a szigorlatot marxizmusból, fogászatból, tüdőgyógyászatból, urológiából, röntgenológiából, orr-fül-gégészetből, a vizsgát orosz nyelvből, honvédelmi ismeretekből. A harmadik szigorlatban is változás állt be, amennyiben a 12 gyakorlati hónap a 4 klinikai alaptárgy között oszlott meg. 3—3 hónapot kellett a megfelelő szigorlat előtt eltölteni belgyógyászati, sebészeti, gyermekgyógyászati és szülészetnőgyógyászati osztályon. A belgyógyászati gyakorlat keretén belül 2 hétig voltak a hallgatók ideggyógyászati járóbeteg-rendelésen, a sebészeti gyakorlat keretén belül 1 hónapot töltöttek traumatológiai, 2—2 hetet fogászati, illetőleg orr-fülgége-gyógyászati osztályon, a gyermekgyógyászati gyakorlaton belül pedig 2 hetet fertőző betegek osztályán. A negyedik szigorlat államvizsgává alakult, amelynek tárgyai a filozófia, igazságügyi orvostan, közegészségügy- és járványtan, illetve egészségügyi szervezés voltak. A harmadik szigorlat megváltoztatása úgy vált lehetővé, hogy a többi klinikai tárgy (elme-ideggyógyászat, szemészet, bőrgyógyászat) gyakorlatai és vizsgái a tanfolyam 5 évében kerültek absolválásra. A ma is érvényben levő tizedik oktatási reform az 1963/64. tanévben lépett életbe. Ennek főbb jellemzői a következők. Az eddig külön oktatott és vizsgáztatott anatómiát és szövet- és fejlődéstant egy tárggyá vonták össze. Csökkent a fizika és jelentősen emelkedett a biokémia óraszáma. Megváltozott a szigorlati rend is. Megszűnt az államvizsga előző formája, a vizsga régi tárgyai beépültek a tanfolyam első 5 évében leteendő vizsgák közé. Ezzel szemben a harmadik szigorlat alakult államvizsgává, amelynek egyes tárgyaiból a 12 gyakorlati hónap megfelelő időszakai után kell vizsgázni. A 12 hónap beosztása is megváltozott, amennyiben ötödik tárgykánt csatlakozott az eddigi 4 klinikai tárgyhoz az ideg-elmegyógyászat 1 hónapos gyakorlati idő után, a szülészet-nőgyógyászat gyakorlati ideje pedig 2 hónapra csökkent. A tizedik oktatási reformnak igen jelentős mozzanata, hogy az orvostudományi egyetemek azonos tárgyat oktató professzorai közösen kidolgozták az egyes tárgyak programját és tematikáját. Az 1966/67. tanévtől kezdve e programoknak és tematikáknak alapján folyik az egységes oktatás a 4 orvostudományi egyetem több mint ötezer hallgatója számára, több mint 110 tanszéken. Itt áll ma a magyar orvosképzés, amely 200 éves történelme során oly sok megbecsülést szerzett világszerte magának és a magyar orvosképzésből kikerült orvosoknak.