Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Zoltán Imre: Az orvosképzés fejlődése és az egyetemi reformok Magyarországon

hallgatási sorrendjüket is. A negyedik félév végén kellett letenni az első szigorlatot, anatómiából, élettanból, kémiából, fizikából, a tizedik félév végén a másodikat kórbonctanból, kórtanból, gyógyszertanból, törvényszéki orvostanból és közegészségtanból. Ezt követte a harmadik szigorlat, a klinikai tárgyak szigorlata, belgyógyászatból, sebészetből, szemészetből, szülészet-nőgyógyászatból (fő klinikai tárgyak), valamint elmekórtanból, gyermekgyógyászatból, bőr- és nemi kórtanból (speciális klinikai tárgyak). A felszabadulás előtt az utolsó, sorrendben a nyolcadik oktatási reform 1922ben lépett életbe, azonban egy korábbi jelentős eseményről is meg kell még emlékeznünk. Nevezetesen, 1920-ban önálló urológiai tanszék létesült, és ezzel Magyarország — Franciaországot kivéve — minden európai országot megelőzött. A nyolcadik reform több lényeges változtatást hozott az előző oktatási rendhez képest. Az első szigorlatot két részre osztotta, negyedik, ún. záró szigorlatot vezetett be, és a harmadik, a klinikai szigorlatot összekötötte a 6. évben folytatott kórházi gyakorlattal: az egyes klinikai szigorlatokat csak az illető tárgyból befejezett gyakorlat után lehetett letenni. Az első szigorlat első része volt fizika és kémia a második félév végén, második része anatómia és élettan a negyedik félév végén. A második szigorlatot a tizedik félév végén tették le a hallgatók kórbonctanból, kórtanból, gyógyszertanból. Ezt követte a kórházi gyakorlat, éspedig 3 hónap belgyógyászatból, 2—2 hónap sebészetből, szülészetből, szemészetből, 1—1 hónap gyermekgyógyászatból, elmekórtanból, bőr- és nemi kórtanból. A befejezett gyakorlatot vizsga követte a megfelelő tárgyból. Ezek után következet a negyedik, a zárószigorlat közegészségtanból és törvényszéki orvostanból. A felszabadulást követő első években az előző időszakhoz képest nem következett be lényeges változás az oktatási rendben. Bizonyos változtatások történtek a szigorlati rendben. A második szigorlat tárgyai közül a kórtan kórtanra és bakteriológiára vált szét, ebből a két tárgyból és a kórbonctanból a hatodik félév végén kellett szigorlatozni, míg a gyógyszertan-szigorlat a nyolcadik félév végére került. A harmadik szigorlaton belül annyi változás történt, hogy a gyermekgyógyászatból kellett 2 hónap kórházi gyakorlatot teljesíteni, szemészetből pedig csak egyet. Az azonos keretek között 1—1 kisebb változás azonban minden évre esett. így az 1948/49. tanévtől kezdődően kötelezővé vált a társadalomtudomány és a biológia hallgatása, a honvédelmi ismeretek és a testnevelési foglalkozás. A sebészeti kollégium keretén belül egy félév helyett beszámíthatóvá vált az urulógia, illetve az orr-, fül- és gégebsetegségek kór- és gyógytana, egy belgyógyászati félév helyett a tüdőgyógyászat. Kötelezővé vált a belgyógyászati diagnosztika, és a sebészeti műtéttan hallgatása, ajánlott tárgy volt a röntgenológia. Ezek közül az urulógia, az orr-fül-gégészet, a röntgenológia, majd a fogászat hamarosan önálló tárggyá alakult szigorlati kötelezettséggel. Mindezt az 1951-ben életbe lépett kilencedik reform foglalta össze és emelte törvénnyé. Az 1903/04. tanévben bevezetett tizedik reformig időről időre a kilencedik reform is több pontban módosult, lényegében azonban ez alatt a 12 év alatt nem változott. Az új tanítási rend legjellemzőbb tulajdonsága volt, hogy szakított a régi hagyománnyal, amely a professzori előadásra helyezte a