Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Duka Zólyomi Norbert: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karán

szakba (1771, 1775-ben több mű, jegyzéküket 1, Bokesová-Uherová id. könyvében). Trnka Václavtól (1735—1792), az anatómia tanáráról nem maradtak fenn egykorú jellemzések. Az írásbeli adatok, Störcknek adott öntudatos, szakszerű válasza, Plenkktl való együttes fellépése (amikor a pozsonyi Harmincadhivatal szakkönyveiket elkoboztatta) [25] nyomán úgy tűnik fel, mint meggondolt, de szakkövetelményeinek kiharcolásában erélyes egyéniség. Diákjait szerette (Györy)

f és igyekezett részükre a lehető legkedvezőbb tanlehetőségeket biztosítani. A boncolásra szolgáló hullák elégtelen számára való tekintettel, maga gondoskodott szeszben konzervált preparátumokról. Hecker vele kapcsolatban is megismétli megjegyzését [26] a „szellemdús előadás hiányáról" és könyveinek „repertórium" jellegéről, de ez a vélemény éppen Trnka igazolását is magában foglalja. A nagyszombati fakultásnak és tanárainak nem új tudományos rendszerek és felfedezések kidolgozása volt feladatuk — ezt egy új intézménytől 5 év folyamán semmi körülmények között sem lehet követelni — , hanem az, hogy megbízható ismereteket közöljenek azokkal, akik majdan Magyarország földjén jó orvosokként akartak működni. Ez pedig Trnkának is sikerült, ha tanítványainak későbbi sorsát vesszük tekintetbe. Hecker és a hozzá hasonló véleményűek szavai azt is bizonyítják, hogy Bécs nem volt hajlandó elismerni, hogy az ottani fakultáson kívül máshol, nevezetesen Magyarországon is lehet szakszerűen és eredményesen tanítani az orvostudományt. Trnkánzk is néhány műve nagyszombati működésének az eredménye (1775, 1776 és több kéziratos műve, 1. jegyzéküket BokesováUherová könyvében), nevezetesen a „De diabete commentarius, Vindobonae, 1776" c. munkája, melynek bizonyos megállapításait az újabb tudományos kutatás is igazolta [27]. Shoretich (Schoretics) Mihályt (1741 —1786), a patológia és klinikai oktatás tanárát egy egykorú feljegyzés [28] úgy jellemzi, mint diplomatikus férfiút, aki még a jezsuitákkal is kijött dékán korában (1773-ban). Tény, hogy a Störcknek adott orvoskari válaszban az ő állásfoglalása a legmérsékeltebb, de követelményeinek gyakorlati kivívásában ő sem tágított, ami pl. a klinikai tanítás lehetővé tételét illette. Hallei mintára 2 betegszobát állítottak rendelkezésére, 4—4 beteggel, ezt a lehetőséget a kórház egyéb betegségeinek a kezelésével egészítette ki [29], Disszertációján kívül egyéb munkái nem maradtak fenn, kivéve előadásainak Stipsics György által lejegyzett kézirata (az MTA levéltárában), de mint jó gyakorlati orvos, éles eszű diagnoszta [30] és a drasztikus gyógyszerek és beavatkozások ellensége, megállta helyét. Utóbbi magatartása, melynek hatására pl. az említett Huszty Z. T. mérsékletet tanúsított az érvágással szemben disszertációjában (De Phlebotome, 1777), már az orvostudományi fejlődés további szakasza felé, a II. Bécsi iskolában kiteljesedett irány felé mutat. Tanítványainak még ingyenes magánórákat is adott. Hozzá hasonló jellemű volt az Ernyey szerint szerény és igénytelen Prandt Ádám Ignác, a fiziológia és materia medica tanára. De őrá is érvényes, ami Shoretichtt, hogy öntudatosan védte haladó szakmai álláspontját. Mint Haen tanítványa magával hozta Nagyszombatba tanítójának gazdag fiziológiai ismereteit, s ugyancsak a polipragmázia és a drasztikus gyógyszerek ellenfele volt.