Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Duka Zólyomi Norbert: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karán

Összegezve: a nagyszombati orvostanárok szerepéről el lehet mondani azt, amit Antall József írt Semmelweis Ignác tanáraival kapcsolatban: nem a tananyag fontos, a tanárok gyakorolnak életre szóló hatást [31]. A TANÍTÁS RENDJE A tanítás november elejétől a következő év szeptemberéig tartott. 1775 előtt kétévi hallgatás, azután 5 év volt kötelező. A végén két vizsgát kellett letenni, az elsőt elméletből, a másikat gyakorlati tantárgyakból (klinikum, materia medica). Sikeres letételük jogosította fel a hallgatót disszertáció beadására — vagy csak vitára alkalmas tézisek benyújtására. A katolikus diákok a doktori rangot nyerték el, a nem katolikusok a licenciátust („disputavit" vagy „disseruit" az anyakönyvek szerint). Már szó volt arról, hogy Nagyszombatban a tanárok nem voltak annyira kötve az előírt tankönyvekhez, illetve azoknak felolvasásához (praelectiones), mint ahogy az irodalomban gyakran feltételezték (Győry, Ernyey), illetve kiharcolták azt a lehetőséget, hogy vagy önálló rendszer szerint adjanak elő (Winterl), saját könyveiket használják (Trnka, Plenk), illetve kiegészítsék Boerhaave-t saját tapasztalatukkal (Shoretich, Prandt), és azzal, amit halála óta felfedeztek. Ezeket a kedvezményeket az 1775-ös reform részben törvényesítette. Önálló oktatási lehetőségeket jelentettek a kémiai kísérletek, botanikai kirándulások, Trnka saját preparátumainak a magyarázata, a klinikai oktatás. Ha mindezt összevetjük az objektív körülményekkel: a tanulók aránylag csekély létszámával (1771—74: öt, három évenként és tanáronként; 1774—77: évfolyamonként öt hallgató egy tanárra), a kötött tanrend hiányával, Prandt hetenként kétszeri vizsgáztatásával, az 1775-től kezdve hetenkénti vizsgákkal [32], azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bécsi „nagyüzemmel" szemben Nagyszombatban a tanítás sokkal intenzívebb, szemináriumi jellegű volt. Ez a módszer feltétlenül előnyösebb volt a hallgatók ismereteinek elmélyítése és taneredményeik meggyorsítása szempontjából. A TANÍTÁS ANYAGI FELTÉTELEI A nagyszombati orvosi kar felszerelése mennyiségben és hagyományban természetesen nem vetélkedhetett a bécsiével. De a szerényebb keretek is nyújtottak annyit, amennyi a tanítás eredményességéhez feltétlenül szükséges volt. Már szó volt a csillagászati obszervatóriumról, könyvtárakról, botanikai kertről, kémiai laboratóriumról és a klinikai tanítás lehetőségeiről. Ehhez még annyit lehet megjegyezni, hogy a nagyszombati botanikai kertnek 1775-ben pl. 950 növényfajtája volt, a bécsinek ugyanakkor kb. 3000 — ez sem rossz arány —, viszont Nagyszombatban, ha nem is voltak meg azok a drága, tengerentúli fajták, melyeket Jacuin Miklós utazásain gyűjtött össze, a mindennapi használatban legfontosabb gyógynövények itt sem hiányoztak. A kémiai anyagokban mutatkozó hiányt Winterl leleményessége és elméleti felkészültsége feledtette el.