Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Duka Zólyomi Norbert: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karán

szempontból E. G. Stahl (1660—1734) animizmusának bizonyos elemeit A, Hal1er (1708—1777) az irritabilitásról szóló tanával igyekezett összeegyeztetni. A kémiában Berzelius dualizmusának volt a híve. Önálló gondolkodásáról tanúskodik, hogy Stahl flogiszton-elméletét már 1782-ben elvetette [18], és Haliért sem vette át kritikátlanul (pl. a gyulladásokat illetően nem osztotta az ő véleményét az idegek hatásáról az artériákra stb.). Az ellentétes irányok egyesítése ugyan nem sikerült neki, de Haller tanaival szemben elfoglalt pozitív állásfoglalása megnyitotta tanítványai előtt az önálló gondolkodás lehetőségeit. A systema proprium körüli vitái Störckkél és a bécsi felettesekkel (a Helytartótanács korholó átiratai nem tekinthetők Önálló megnyilatkozásoknak) ismertek, és most csak végső tanulságukra akarok rámutatni: Wintert nem volt forradalmár, sem a felvilágosodásnak, mint filozófiai irányzatnak a képviselője, csupán szakmájához ragaszkodott, de ezen a téren a fejlődéssel együtt haladó, megalkuvást nem ismerő harcos szellem volt. Sajátos nézeteit már a nagyszombati korszakban, sőt előtte írt művei is visszatükrözik (1767, 1768, 1770. 1. címeiket Bokesová— Uherová id. művének függelékében), valamint a tankönyveket helyettesítő munkák, melyek mint tanítványainak a disszertációi jelennek meg (Maurizio Fabi ; Systematis artis pharmaceuticas in novo Tyrnaviensi laboratorio quotannis experimentis demonstrandi, 1772; Systematis chemici ex demonstrationibus Tyrnaviensibus pars rationalis et experimentális, 1773, Reineggs Jakab disszertációja és a Flora Tyrnaviensis indigena, 1772, Horvatovszky Zsigmond disszertációja). Plenk Jakab János (1732—1807), a sebészet, a szülészet és a szemészet (két hallgató) előadója, irodalmi termékenységével és nagy sebészeti és szülészeti szaktudásával tűnik ki, „Er hat Kopf" írja róla később a már idézett Huszty Z. T. Sokat olvasott, egyik bécsi látogatója — Plenk 1785 után itt tanított a József Akadémián — megjegyzi, hogy „lakásának minden szeglete könyvekkel volt tele" és ő maga állandóan gondolatokban volt elmerülve [19], Elhanyagolt külsejét durva modora, egyszerű viselkedése — hosszú katonai sebészeti működésének maradványa — még jobban hangsúlyozza és így érthető, hogy az egykori történészek, akik az egyetemi tanároknál a kellemes külsőt és elegáns kifejezési módot találták elengedhetetlennek, lesújtó nézetüket Plenk szellemi kvalitásaira is vonatkoztatták, Hecker szerint [20] könyvei csak kompilációk és „hozzájárultak az orvostudományi tanítás ellaposításához". Egy névtelen szerző, aki ugyancsak már Bécsben kereste fel, kiemeli ugyan olvasottságát és termékenységét, de azt állítja, hogy egy nagyon tehetséges, de elzüllött orvos, dr. Eyerel segített neki művei megírásában. Viszont a reális érzékkel bíró szerzők, akik nem a külsőt és ékesszólást tekintették fontosnak, éppen ellenkezőleg jellemzik: szorgalmas, nagy tudású, „kora ismereteivel és tudományának tökéletesedésével együtt halad" [24]. A tények ugyanezt bizonyítják. Könyvei alapján még halála után is előadtak (Bécsben pl. Bör

f 1808), több művét oroszra fordították le, és tankönyvnek használták [21]. Szemészeti művét holland fordítás nyomán japánul adták ki [22]. Ujabban, ugyancsak a szemészet terén, kimutatták egyes megállapításainak eredetiségét [23]. Plenk értékeinek legközvetlenebb tanúja tanítványa, Huszty Z* T., aki gyakran idézi, mint tekintélyt [24]. Plenket a tanítványai eredeti, vonzó egyéniségnek tartották. Műveit illetően azok mennyisége talán nem volt arányban tartalmuk eredetiségével. Plenknek is több műve tartozik a nagyszombati idő-