Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Duka Zólyomi Norbert: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karán

szolgai felolvasást is, melyet a nagyszombati tanárok amúgy sem tartottak be, megszüntette. Egy vitás pontban a „conformetur" elve győzött, groteszk módon, éppen a konzisztóriumnak az állásfoglalása alapján Mária Terézia ellenkező döntésével szemben: Ugróczy Mihály ismert panaszára az uralkodónő a nem katolikus hallgatók licenciátusát hajlandó volt megszüntetni, de a konzisztórium a conformetur elvére hivatkozva úgy döntött, hogy annak továbbra is érvényben kell maradnia. (Viszont gyakorlatilag, ahogy már jeleztük, a licenciátus amúgy sem játszott Magyarországon lényeges szerepet.) A nagyszombati orvosi karra feltétlenül érvényes volt az, amit Ernyey József itt a kar egyik abszolvensének, Huszty Z. T.-nak megállapítására hivatkozva, hogy „a tanítás felért bármely egyetemmel és külföldön sem jobb a helyzet" [14]. Ez kitűnik abból a tényből is, hogy a hallgatók száma pl. a régi hallei orvosi karon ugyanakkor tanuló hallgatók létszámának felel meg [15], és hogy a kar szép számmal vonzotta a külországi hallgatókat is : a végzettek közül (39) 9-en (23%) az osztrák tartományokból jöttek, még 2 olasz is Bécs megkerülésével, és 3-an külföldről (Braunschweig, Luxemburg). * A nagyszombati orvosképzés előnyös oldalait a szabadabb, önállóbb eszmei légkörön kívül, éppen Béccsel szemben a tanítás személyi és tárgyi körülményeinek részletes boncolása még szembetűnőbbé teszi. Mivel ezekkel a kérdésekkel — ami a faktográfiát, a biográfiai és bibliográfiai adatokat illeti — a szakirodalom már számtalanszor foglalkozott, inkább a feltételek értékelésére és esetleg új szempontból való megvilágításukra fogok szorítkozni. A TANÁROK EMBERI ÉS PEDAGÓGIAI PROFILJA Van Swieten öt tanárt indított útnak Nagyszombatra, és választása, mely gondos vizsgáztatásnak volt az eredménye, nem a véletlenen múlt. Egytől egyig saját tanítványai voltak, ismerte emberi és szakmai képességeiket, és az sem volt véletlen, hogy mind aránylag fiatalok voltak, életkoruk átlag 30 év. Winterl Jakab (1739—1809), a botanika és kémia tanára lett. A tanári kar legkifejezőbb egyénisége. Ismertetői dicsérik szociális érzékét (Hőgyes) [10], lelkesedését, lelkiismeretességét (Gombócz) [17], ügyszeretetét, önfeláldozását (Györy). így jellemzik azok, akik még beletekinthettek az 1950-ban megsemmisült iratokba, de azok is, akik őt személyesen ismerték (Kovachich a Merkur von Ungarn-ban). Kíméletlen, a kortársak szemében olykor túlzott kritikai gondolkodásról tanúskodik már Pesten írt elaborátuma is „Defectus principales universitatum omnium", melyben elsősorban a tanárok pénzsóvárságát, anyagiasságát pellengérezte ki. A botanikát Linné szerint tanította, a kémiában, melyet Nagyszombat előtt csak Leydenben és Bécsben tanítottak külön tárgyként, elég szabad lehetőségei voltak. Boerhaave könyve ugyan a kötelező tankönyvek között szerepelt, de azóta ez a szak oly mérföldes lépésekkel haladt előre, hogy a felettes hatóság kénytelen volt neki „saját rendszert" engedélyezni. Általános elméleti