Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Réti Endre: A pesti orvosi kar hallgatóinak helyzete, törekvései és mozgalmai a kari jegyzőkönyvek alapján (1848 — 1918)

Aki figyelemmel kísérte a múltban az ifjúságnak ez irányú törekvéseit, meggyőződhetett arról, hogy az ilyen egyesületek nem hogy egyesítették az ifjúságot, de éppen ellenkezőleg az egyetemi polgárok között állandó széthúzást támasztottak, az ifjúságot pártokra osztották, sőt az is ismeretes, hogy az ilyen egyesületek politikával túlsókat foglalkoztak s bennök valamely nemesebb irányzatú ifjúsági élet nem tudott kifejlődni. Elszomorító jelenség, az is, hogy az ifjúságnak nyugtalanabb időben támadt vezérei, akikért lelkesedtek, akiknek szavát jobban követték mint elöljáróikét : a legnagyobb részben további életükben erkölcsileg elzülöttek. Ifjúságunkból hiányzik a kellő önkritika, hiányzik a kitartás, a nyugodt, czéltudatos fejlesztési képesség is, innen ered az, hogy a meglevő (14) egyesületek erősítése helyett újabb és újabb, többnyire burkoltan politikai irányzatú egyesületeket akarnak felállítani. A benyújtott két tervezet sem áll más alapon. Mind a kettőben nyilvánvaló, hogy a tervezők nem értik, nem érzik meg az ifjúság egyedüli komoly feladatát, nem veszik észre az idők változását s ezért a beadványok életrevaló tervezetet nem foglalnak magukban. Az „egyetemi Zászlóaljak" tervezői felhívásukban (21. I.) vissza akarják varázsolni „azt a régi letűnt korszakot, amikor a magyar fiatálság szabad idejének legnagyobb részét fegyverfogatással töltötte s lovagi tornákon mérte össze vitézi képességét és tette próbára bátorságát" stb... A mai ifjúságnak, ha komolyan veszi feladatát, erre nincsen ideje, ebbéli törekvését a katonai szolgálat amúgy is a kelleténél hosszabb időre leköti. Az az ifjú, aki ma tudományos pályára komolyan elkészülni óhajt s akinek szakismeretén kivöl még a műveltség egyéb ágaiba is betekintést kell szerezni, nyelveket tanulni — nem készülhet lovagi tornákra, de még a czéllövő sportra sem jut elég ideje, eltekintve attól, hogy a többi sport az egészségre hasznosabb, mint ez. Az alapszabálytervezet ellen is van kifogásunk. A tagok sorában nagy helyet enged nem egyetemi polgároknak : az alapító, tiszteleti, senior, rendkívüli tagok mind az egyetem fegyelmi fennhatóságán kívül álló egyének volnának. Aztán a félvételre föltétlenül kiköti a tervezet, hogy a jelölt a becsület ellen sohasem vétett legyen. Más társaságok is védekeznek a nem becsületes elemek ellen, de ezt a védekezést a megválasztás vagy meg nem választással intézik el, anélkül, hogy a becsületesség kritériumait feszegetnék : itt azonban a Zászlóaljak mintegy valóságos becsületőrök, bíróságok módjára óhajtanak szerepelni. Tekintve, hogy az ilyen egyesületekben idő, szokás, hangulat szerint a becsületesség fogalma is egészen változó lehet : csak ellentéteket és viszálykodást kelthetne ez a fogalmazás. Ez az egyesület amúgy is felesleges, hiszen a Budapesti egyetemi athletikai klub már régen fennáll és semmi akadálya nincsen annak, hogy ott czéllövéssel is foglalkozzanak. Nincsen értelme annak, hogy az ifjúság így szétszórassék külön egyesületbe, de a tudományos pályával sem egyeztethető jól össze ilyen katonai szervezetű egyesületek felállítása, amelynek a tiszti kara csupa parancsnokból áll, nem valószínű, hogy ilyen ifjúkori veterán katonásaira az egyetemi ifjak komolyabb részéből elégséges résztvevő találkoznék. Tervezetében még sokkal elhibázottabbnak látjuk a budapesti egyetem és főiskolai Kossuth-szövetség alapszabályait. Kétségtelen, hogy az alkotmányos életünknek legutóbb lefolyt szomorú korszaka s az az Öröm, amely a kibontakozással