Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil: A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig
A céhrendszer a 13, században alakult ki, ettől kezdve a városok iparűző lakosainak kötelezően valamely céhhez kellett tartozniuk, A sebészek foglalkozását azonban kezdetben oly mértékben lealacsonyítónak tartották, hogy chirurgusokat a céhekbe nem vettek fel. Ausztriában és az örökös tartományokban 7. Lipót 1689-ben királyi paranccsal kötelezte felvételükre a céheket [70], Hazánkban a sebészcéhek már a 16. században megalakultak. Az esztergomi sebészek 1597-ben kelt céhlevele részletesen közli a céhszabályokat, kitérve a tanulmányi rendre is. Erdélyben a sebészcéhek a 17. század elején alakulnak. Bethlen Gábor 1628. évi okirata említi a sebészborbélymesterek céhét. A céhlevelek meghatározzák a céhbe való felvétel feltételeit, a próbákat, és kitérnek a céhbeli legények tanítására, illetve tanulására is; kiemelve majd minden céhlevélben és hasonló iratban, hogy „ . . . az, ki belső nyavalyákhoz nem tud, doctorrá magát ne tegye, mert ha valakinek halála történik miatta, ő is meghaljon érte,. A sebészinas, legény, mester jogait, kötelességeit, a tanulás és a vizsgázás, a különféle „próbák" módját igen jól áttekinthetően ismerteti az az okirat, melyet Marosvásárhely főbírája és tanácsa 1628. április 13-án állított ki. Ebben megújítja a mesterek kérésére a céhnek Báthory Zsigmond fejedelemtől kapott, de elveszett céhszabályait [71]. A sebész tanulmányi útja következő volt: ha a gyakorlati sebészetet négy évi inaskodás alatt elsajátította, ünnepélyes körülmények között avatták legénnyé, felszabadították. A vizsgán részt vettek a doktorok, ha ilyenek a városban voltak, a sebészmesterek, néhány kirendelt mestet más céhek képviseletében és két tanácstag. Áttekintve a vizsgaanyagot meg kell állapítani, hogy az elméleti képzés színvonala alacsony volt. A céhek kiképzési, illetve vizsgáztatási jogát — a nívóemelés érdekében — 1756-ban korlátozták. Ettől kezdve ugyanis a mestervizsgát a megyei fizikus előtt kellett letenni. A sebészvizsga tárgyát és formáját illetően a helytartótanács 1761. augusztus 14-én kelt rendelete intézkedik. A régi, csak a céhek által szabályozott vizsgával szemben, ahol még a „remekkészítés" dominál, itt lényeges anatómiai és pathológiai ismeretek számonkéréséről van szó [72], A debreceni sebészcéh feltehetően Weszprémi által összeállított, 1761 augusztusából datált, már a fenti rendelet szellemét tükröző vizsgaanyaga megtalálható a debreceni kollégiumi könyvtárban őrzött kéziratban [73]. Ez a magyar nyelven írott kézirat kitűnő képet ad arról, hogy a 18, században milyen fokú és jellegű tudást kívántak meg egy magyar sebészorvostól. Tovább emelkedett a sebészképzés színvonala, amikor már a legényavatás is csak a tisztiorvos előtt letett vizsga alapján, de formájában még céhen belül történhetett. Az egyetem orvosi karának megnyitása után az ott megindult külön seborvosi tanfolyam vette át a sebészek képzését. 1770-ben a Generale Normativum in Re Sanitatis előírja, hogy sebészeti gyakorlatot csak az folytathat, aki az egyetemen tett vizsgát. JEGYZETEK [1] Békefi R. : A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910. 93. 1. [2] Matricula et acta hungarorum in Universitatibus Italiae Studentium, Padua 1221-1864. Budapest, 1941.
