Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil: A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig
János Dánieltől származik. Perlitzi, akkor Nógrád megye főorvosa, 1751-ben Mária Teréziához tervezetet nyújtott be, melyben orvosi egyetem, tudományos akadémia és országos könyvtár szervezésére tett javaslatot. A tervezet első fejezetében felsorolta mindazokat az egészségügyi és gazdasági károkat, melyeket a kellő számú és képzettségű orvos hiánya okoz, indokolja a hazai orvosképzés szükségességét. A 2. fejezet a hazai orvosi tanulmányok előnyét fejtegeti. A 3.-ban az általa elképzelt orvosi iskola szervezésének módját, tárgyi feltételeit ismerteti. Különösen figyelemre méltó, hogy Perlitzi tulajdonképpen az egyetemtől teljesen függetlenül kívánta ezt az általa tervezett orvosi felsőoktatási intézetet belállítani a pesti rokkantak házában, illetve egy másik verzió szerint, a selmecfányai városi kórházzal kapcsolatosan [66], Perlitzi tervezetéből, mint ismeretes, nem lett semmi. Az első nyilvános akadémiai jellegű orvosképző iskola Magyarországon az 1769-ben Egerben létesített „püspöki orvosi iskola", melyet az egri irgalmasrendi kórházzal kapcsolatban gróf Esterházy Károly egri püspök állított fel az Egerben 1740 óta működő jogi iskola kiegészítéseképpen. A „Schola Medicinalis" szervezője és vezetője Markhot Ferenc dr., Szolnok és Heves vármegyék főorvosa [67]. Az egri Scola Medicinalisban a bolognai egyetemen végzett Markhot Ferenc doktor, aki az irgalmasrendi kórház főorvosa volt, tíz hallgatót oktatott a kor szokásának megfelelően meghatározott, előre kijelölt tankönyvekből. Az előadások és gyakorlatok színhelye az irgalmasrendiek kórháza volt, ahol valóban minden lehetőség megvolt a gyakorlati képzéshez [68]. Nem vitás, hogy az iskola kezdetben legfelsőbb, tehát legalábbis helytartótanácsi engedéllyel működött. Ringelhann és Soós megtalálták Markhot 1784-ben IL József császárhoz benyújtott panasziratát, melyben azt írja, hogy „legfelsőbb engedély és püspöki hozzájárulás alapján az egri orvosi katedrán mint nyilvános oktató, általános megelégedés mellett fejezte be az első stúdium évét és hasonló módon folytatta a továbbiakat" [69]. Nem ismeretes, hogy az engedélyt mikor vonták vissza. Valószínű azonban, hogy ez összefüggésben van a nagyszombati karon az oktatás megindulásával. Az egyetemi orvosi fakultás felállításával az egri orvosi iskola elsorvadt, és 1774-ben megszűnt. Bizonyos, hogy az egri Scola Medicinalis jelentős állomás a magyar orvosképzés történetében, ha fennállásának rövid ideje és az itt tanult hallgatók csekély száma miatt, jelentőségét nem is szabad túlbecsülni. SEBÉSZKÉPZÉS ÉS A SEBÉSZCÉHEK A kezdetben egységes medicina két alapdisciplinája, a belorvoslás és a sebészet Galenus korában kezd szétválni. Ez a mindkét ág számára kedvezőtlen folyamat az arab befolyás növekedésével fokozódik. Maximumát a 12 — 13. században éri el. Az egyház kijelentése: „ecclesia abhorret a sanguine" teljessé teszi a szakadást. A .seborvoslás századokon át külön úton járva, a sebészek képzése érthetően teljesen eltérő az orvosképzéstől. Jóllehet a sebészi manuális munkát az egyház tiltó rendelkezései miatt a 13. században a klerikusoktól legalábbis részben már a laikusok vették át, és azt iparszerúen űzték, a céhekbe való felvétel hosszú ideig akadályokba ütközött.
