Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil: A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig

morbos curandi methodus suis auditoribus in domesticis scholis dictata" című művét [61]. Orvosi fakultással rendelkező országokban is jelentős szerepe volt az orvosképzésben a magániskoláknak. Mióta Boerhaave az elméleti oktatásnak a klinikai gyakorlattal való kiegészítését az orvosképzés gerincévé tette, a kórházakon, ill. klinikákon túlmenően a mindennapi gyakorló orvosi munka segítette elő a klinikai tanulmányok kiegészítését és segítette elő a 18. században a magániskolák virágzását. Főként neves klinikusok magángyakorlatát látogatták hallgatóik, és részt vettek mesterük magánpraxisának vizitjein. De ezt megelőzően sem tartozott ez a kiképzési mód a ritkaságok közé, hiszen már Paracelsus említi, hogy számos tanítványa között két értelmes magyar is volt: „ . .. von Pannónia seyen zween wohlgerathen .. [62], Eperjesen a 17. század második felében Weber János orvos és gyógyszerész volt a városbíró. Egykorú feljegyzések szerint saját költségén orvos-gyógyszerészeti iskolát tartott fenn Eperjesen. A felvidékihez hasonlóan Erdélyben is több orvosi magániskolával találkozunk. Bologa egyenesen „egy sajátosan erdélyi jelenségnek" nevezi a magánúton folytatott orvosi tanulmányokat. A magániskolát fenntartó orvosok között találjuk Pariz Pápai Ferencet; később Kölesérintk is voltak növendékei [63]. PERLITZI JÁNOS TERVEZETE ÉS AZ EGRI „SCOLA MEDICINALIS" A magániskolák azonban bármily jók voltak is, nem pótolhatták az egyetemi orvosképzést. A középkori egyetemek megszűnése után több kísérlet történt orvosi kar felállítására, bár az egyház e kérdésben nem foglalt el egységes álláspontot. A jezsuita rendnek nem volt célja az orvosi kar felállítása. Ha Pázmány elvileg nem is zárkózott el egy orvosi fakultás felállításának gondolatától, semmi erre irányuló különös törekvést nem mutatott. Mikor azonban a jogi és orvosi kar létesítése elméletileg szóba került, Mutio Vitelleschi, a jezsuita rend római generálisa, 1635. szept. 1-én kelt levelében a következőket írta Pázmánynak: „Barberini bíboros (Francesco Barberini VIII. Orbán pápa államtitkára és unokaöccse) jól tudja, hogy Magyarországon a jogi és orvosi hivatásra nem minősítenek, ám ennek különösebb szüksége nem is látszik fennforogni, mert hiszen számos akadémia hagyatott már jóvá és nyert megerősítést, amelyben sem jogi, sem orvostudományi doktorok nem gr aduáltattak". Meglepő egyébként, hogy egy ideig a nagyszombati egyetem alapításához a pápa éppen a két világi kar — a jogi és orvosi — hiánya miatt nem adta beleegyezését. Pázmány egyik, az alapítás tervébe beavatott paptársa, később az egyetem rektora, Dobronoki páter számol erről be naplójában [64]. Az orvosi kar felállításának szükségességét Kollonics Lipót érsek viszont elismerte, sőt szükségesnek látta. Erre utal 1689-ben írt „Einrichtungswerk" című javaslata, melyben teljes, tehát orvosi fakultással is rendelkező egyetem felállítása mellett szól, azt remélve, hogy így Magyarország kellő számú képzett orvoshoz jut [65]. Az orvosi kar felállítását megelőzően a legjelentékenyebb tervezet Perlitzi