Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Harkó Viola: A magyar orvosi szaknyelv kialakulása és a magyar nyelvű oktatás bevezetése a pesti orvosi karon

hogy „. . . akik Földi, Diószegi és Fazekas munkáit, a Gyógyszerek árszabását (1829), Hahnemann Organonja (1830, Bugát fordítása) és Hufeland Szegények patikája (1831. Toldy Ferenc fordítása) fordításait, a Bonctudományt, s végre a jelen szótárt bírják, ritkábban fognak fölakadni gondolataik magyar kitételében"'. Bár Bugát nem nyúlt le a gyökerekig (népnyelv, régi szerzők munkái), a korabeli magyar nyelvű szakirodalmat jól ismerte, és munkája során német encyklopaediákat is tanulmányozott. Ügyesen védekezik a nyelvújító tevékenysége miatt őt ért támadások ellen. Az előbb említett előszóban így ír erről: ,,Mi, valamint eddig egy részről minden utczai, szemet, semmit sem tanító betyárgúnyokat illendő hallgatással megvetettünk, jól tudván, hogy az illy éneken kivívott győzedelemből is, iuxta illud : vinco aut vincor, semper ego maculor — mindenkor piszok háromlik a győztesre." Nyelvújító munkája célját így látja: „.,. az ész is azt mondja, hogy. .. honunkban magyar ajkú s lelkű orvosok legyünk, mit nemcsak az ész, hanem a szív is parancsol. . . s ha egyszer eljő az idő, hogy minden tudományok, s ezek közt az orvosi is magyar nyelven tanítatnak, mit lennénk az idő közben tett orvosi nyelvünk haladása nélkül teendők?" Legjelentősebb munkájával, a Természettudományi Szóhalmazzal (1843) újat akar: az első nyelvújítók összetételeit nehézkesnek találva, rövid, kifejező és főleg szabatos szóteremtésre törekszik. A több mint 40 ezer szót tartalmazó gyűjteményben kb. ezer szóalkotása szerepel, ezek közül azonban kb. százat tarthatunk élőnek (genny, lob, láz, sejt, dúc, kórtan, gyógyszer, légmell, alkat, tályog, ízület, hőmérő, tapasz, műtét, fehérje, légzés stb.). Szóalkotási módszerét többen támadták (Kovács Imre, Almási Balogh Pál), ez visszavonulásra késztette Bugátot. Bár az 1850-es években rendszerbe foglalta az általa kidolgozott szóalkotás módját, műve kiadása az Akadémia körében is ellenzésre talált. Toldy Ferenc állított neki szép emléket 1865. júl. 11-én elmondott gyászbeszédében: „Helyesen szólni Révay, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugát Pál tanította a nemzetet." Nem annyira ismert, azért érdemel elismerést Arányi Lajos kórbonctanprofesszor nyelvújítási tevékenysége, aki az Orvosi Tár 1845. 3. számában „100 bonczolatról" közös tanulmányában ismerteti azokat a műszavakat, melyeket kórbonctani előadásaiban használt: kb. 150 szót csillaggal jelöl, ezeket „o maga csúsztatá életbe". Ma is él számos kifejezés ezek közül: alvadék, álképlet, beidegzés, beszűrődés, hengerhám, légszomj, meszesedés, pangás, szívtágulat, vérbőség. AZ OKTATÁS NYELVE AZ ABSZOLUTIZMUS KORÁBAN. A KIEGYEZÉS Visszatérve a szabadságharc bukása utáni időszakra, nehéz évek köszöntöttek az egyetemre. Egy 1849. szept. 30-án kelt birodalmi rendelet megfosztotta önkormányzatától a pesti egyetemet, az oktatási nyelv ismét a német lett, és bevezették a tanárok politikai ellenőrzését. Ismét nagyméretűvé válik az idegen tanárok beözönlése, a tárgyak jelentős részét németül adják elő.