Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Harkó Viola: A magyar orvosi szaknyelv kialakulása és a magyar nyelvű oktatás bevezetése a pesti orvosi karon

Az 1860. évi Októberi Diploma visszaállítja a magyar alkotmányt és az egyetem önkormányzatát. Balassa János és a köré csoportosult orvostársaság hozzáfogott a pesti orvoskar visszamagyarosításához és a magyar nyelvű orvostudomány felépítéséhez. Az 1861-ben megindított Gyógyászat 1. számában (19—20. old.) „A magyar kir. tudományegyetemen. . . az orvosi karnál. . . minden tan egyedül magyarul, — a sebészek és bábák számára magyarul és németül adatik elő. . . A tanulók a magyar tannyelvnek jogaiba visszahelyezése óta nagyobb számmal és örömestebb vesznek részt az előadásokban." Véglegesen és kizárólag magyar a tanítás hivatalos nyelve 1867 után lett, bár a sebészeti tanfolyamon ez után is tartottak a német hallgatók számára rövid német nyelvű előadásokat. Az 1872/73. tanévben a sebészeti tanfolyam megszűntetésével nem hangzott el többé idegen nyelvű kötelező előadás a pesti orvosi karon. Az 1857-ben megindított Orvosi Hetilap és az 1861-ben megjelenő, már említett Gyógyászat különös gonddal törekedett a magyar orvosi műnyelv fejlesztésére. Ez utóbbiban a szerkesztő Poór Imre ezt írja az „Előrajzunk"-ban: „A gyógyászat főfeladata lesz az orvosi tudományokat mind.. . anyanyelvünkön művelni és nemzetünk számára gyümölcsöztetni. ...Az orvos-természeti tudományokat mind addig nem vallhatjuk magunkéinak, amíg azokat anyanyelvünkön nem bírjuk. . . .Tehetségünk teljével oda fogunk törekedni, hogy az orvosi tudomány nemzeti nyelvünkön minél hamarabb virágozzék és gyümölcsözzék." A nyelvújítás túlzásai a jobb ízlésű írók és nyelvészek körében ellenhatást keltettek. Toldy Ferenc, Ballagi Mór, Brassai Sámuel, Arany János küzdenek a nyelvrontó hibák ellen. 1872-ben megindítja Szarvas Gábor a Magyar Nyelvőrt, mely most már vezette a tisztogató harcot. Orvosi vonatkozásban is több műszótárt jelentettek meg, felhasználva a lefolyt viták eredményeit, és megtisztították a természettudományi műnyelvet Bugáték örökségének korszerűtlen és tudománytalan részétől. Befejezésül megállapíthatjuk, 100 éves küzdelem kellett ahhoz, hogy a nemzeti nyelv birtokába vegye az orvosi oktatást, és sajátos módon e küzdelmek történeti adottságaink miatt inkább az egyetem falain kívül zajlottak, más tudományos fórumokon, melyek munkájába azonban az egyetemi tanárok egy része is bekapcsolódott, és nem kis részük volt abban, hogy a kar megalapítása után 100 évvel magyar nyelven, magyar tankönyvekből, új orvosi terminológia segítségével tanulhattak medikusaink. Bugát Pál és társai legnagyobb érdeme abban van, hogy felismerték; az addig kialakult magyar orvosi szaknyelv nem alkalmas a XIX. sz. első évtizedeiben óriási méreteket öltő orvostudományi specializálódás (új tudományágak, diagnosztika, terápia fejlődése, kórházügy, szervezés stb.) közvetítésére. Cselekedniük kellett: nemcsak a kor követelte így, hanem a kedvezőbb körülmények létrejötte a magyar nyelvű orvosi oktatás megvalósításához.