Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Harkó Viola: A magyar orvosi szaknyelv kialakulása és a magyar nyelvű oktatás bevezetése a pesti orvosi karon

szókincsének legfontosabb részét, és kevésbé avuit el, mint más, később szerkesztett szótár. Jellemzően ir e korszak nyelvújítási mozgalmáról /. G. Kohl (1808—1878) brémai geográfus 1842-ben: „Ma ez a magyarok kedvenc eszméje. A cigaretta szó száműzetett, helyette „sipa". Apothéka helyett gyógyszertár, melyet különben eddig patikának neveztek. Az új szavak hihetetlenül gyorsan terjednek. A tudományok is elvesztették régi nevüket, bár a theológia helyett még nem találtak megfelelő szót, a javasolt „istenécet" nem fogadták el." Bugát Pál Bugát Pál e korszak természettudományi műnyelvének fő reformátora. Első művében, a Bonctudományban (1828) lép fel nyelvújítóként, majd sorozatosan kiadott orvosi könyveiben, különösen a Tapasztalati Természettudományban (1837) és a Természettudományi Szóhalmazban (1843) egyre inkább nekihevül a szógyártásnak, ez vitákat indít. Vörösmarty ismertetve a Tudományos Gyűjteményben Bugát első művét, védelmébe veszi, látva a szerző „szorgalma s bátorsága után az egész bonctudomány roppant alkotmányát a magyar nevekből, s műszavakból előállítani." Schedellel (ToldyJ együtt kiadnak az Orvosi Tár első két évéhez magyar— deák és deák—magyar Orvosi Szókönyvet 1833-ban. Az előszóban azt írják,