Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Harkó Viola: A magyar orvosi szaknyelv kialakulása és a magyar nyelvű oktatás bevezetése a pesti orvosi karon

volt: megtörte a latin nyelv uralmát, mely némileg a múlt talajához kötötte a nemzetet, ellenhatásában viszont felkeltette érdeklődését anyanyelve iránt. Céllá vált a magyar nyelvű közélet megteremtése. A felvilágosodás eszmei áramlata is kedvezően hatott: a népet csak a saját nyelvén lehet felvilágosítani. így értjük meg, hogy a magyar nyelv érvényesülésének követelése nemzeti ügy lett, a rendek 1790-től az egymást követő országgyűléseken a magyar államnyelv bevezetését követelik, és bár megszületnek a törvénycikkek, melyek szerint, aki magyarul nem tud, közhivatalt nem viselhet, a pesti egyetem tanárainak nagy része nem tudott magyarul. Az uralkodó minden reformmozgalmat ellenzett, így elfojtotta a nyelvi törekvéseket is. Ami valóban történik a nyelv körül, az az irodalomban és a tudományban történik. Kazinczy 1788. évi fellépésével heves harc középpontjába kerül a magyar nyelvújítási mozgalom, a másutt elfojtott szenvedélyek itt törnek ki, és csak 1817-ben, a Tudományos Gyűjtemény megindításával sikerült a vitát elvi szintre, tudományosabb hangnemre átvinni. Ebben a korszakban, a politikai elnyomottság közepette alakult ki a nemzeti irodalmi nyelv. Igazi lendületet vett a magyar nyelv ügye a gazdasági és politikai küzdelmek új erőre kapásával a reformországgyűlések idején. Annál bántóbb ellentétben állt a magyarosodó közszellemmel az egyetem magyartalansága, ezen belül az orvosi karé is, melyet az 1825. évi országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál szóvá tett. Rupp János dékán 1871-ben, az orvosi kar fennállásának százéves évfordulóján mondott beszédében meg is említi, hogy az 1830-as években a karon „nem egy orvostanár volt, aki nyelvünknek elemeit sem bírta". Jellemző tényként közli, hogy a pesti orvosi kar 1823-ban egy latin nyelvű orvosi folyóirat megindítását kezdeményezte: Acta Hungáriáé Medicorum, de ez aztán visszhang nélkül maradt. A Helytartótanács elrendelte a sebészhallgatók magyar nyelven történő oktatását, jóllehet az orvosi kar ellenezte. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a reformkorban nem az egyetemen és nem az orvoskaron, hanem azon kívül alakulnak ki a tudomány igazi gócpontjai. 1831-ben megindul az Orvosi Tár, a 40-es évek elején (1841-ben) a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése, a Pest-Budai Orvosegyesület, a Kir. Magyar Természettudományi Társulat. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1841. évi alakuló ülésén az elnöklő Bene Ferenc ezt mondta: „Öregbedik örömünk, hogy e teremben, hol anyanyelvünk dacára holt nyelven tiszteltük a múzsát. .. valahára ajkunkról magyar szó hangzik." Annál nagyobb sajnálattal állapítja meg az 1847. évi vándorgyűlésen, hogy a pesti egyetem magyar orvostanárai „a tudósok nyelvén és a velük olly szorosan összesógorodott német nyelven adtak elő". Mindez érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy az egyetemi tanárok nagy része idegen származású; az egyetem nem tarthatott lépést falain belül a magyarságot mozgató nagy eszmékkel, alig volt több tudást közlő szervnél. így a kiválóbb professzorok szükségképpen az egyetemen kívül kerestek fórumot, hogy szolgálhassák a magyar tudományosságot. Volt némi pozitívum is: a Helytartótanács érdeklődött 1840. dec. 29-én a pesti egyetemtől, kívánatos és lehetséges-e a magyar nyelv tanítási nyelvül történő bevezetése? A jogi és orvosi kar nagy örömmel válaszolta, hogy nincs