Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Réti Endre: Orvosdoktori disszertációk (1769 — 1848)

petenchialis és scorbut foltokban és mindenféle fekélyben, gangrénában, minden kóros termékben. Es mikor megfigyelik, hogy ezek a férgek egyenes kapcsolatban vannak azon egyének testének a megromlásával és elpusztulásával, odáig jutnak gondolkodásukban, hogy úgy vélik : a férgek által már elpusztított élet következtében kell az öregnek meghalnia, mert a természet az ő életükből — a külső behatások játékának könnyen engedelmeskedve — ilyen alacsonyabbrendű formájú férgeket akar kialakítani. Váljon ezzel a magarázattal valamit is előbbre vagyunk ? Egyáltalán nem. Megkérdezhetjük, miért nem olyan szívós az emberi egyénnek az életformája, hogy létezésének kárára lehetőséget ad férgek evolúciója számára.

1

' És itt jelentkezik a természettudomány-ellenes gondolkodás egyik jellemző példája: „Vagy feltehető-e, hogy az eszes természet inkább leli örömét az alsóbbrendű életformákban, amilyenek a férgek, mint a sokkalta magasabb emberi életben, amely az egész földi élet teljességének a kivirágzása. Távozz esztelen gondolati

11 Még színvonalasabb, bár a kor általános orvosi gondolkodását még mindig tükrözi, az az orvosdoktori értekezés, amely „Planematologia jatrices, seu diatribe medica" címen 1816. augusztus havában az egyetem nagy palotájában került megvitatásra. Alcíme: Minden korok orvostudományának főbb tévedései, forrásainak kritikájával foglalkozik és filozófiaikig megmutatja ezek nyomán, hogy az emberek bajainak gyógyításában mit kell tenni. A szerző Stephanus Rácz, Hungarus Nobilis, Borsodino-Ecsegiensis. A disszertáció a tézisekkel együtt 93 oldal, eléggé hosszú a maga korában. Érdemesnek látszik az egyik mottót idézni (eredetileg németül van írva) : „A filozófia minden tudomány centruma és életelve, ha egyébként nem értelmezik rosszul, ami áltál üdvös erőit megmérgezik és ama éltető hatás a tudományokra halálossá változik.

11 (Stransky von Stranka von Greiffenf

eis). Kora francia, német és latin nyelvű irodalmát bőségesen idézve, Rácz meglepő tájékozottságról és judiciumról tesz tanúságot. Szinnyei szerint a szerző később az orvosdoktorság mellett a természettan, történelem, statisztika, görög és latin irodalom tanára is lett. Cikkei a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg (1817). XI. „A pesti polgári köz-kórház leírása", 1819. X. Felelet Márton István ezen problémájára: megegyez-e tökéletesen ma az orvostudomány a philosophica organologiával abban, hogy az emberi élet e három categoriákban határozódhatik : sthenia, asthenia és hypersthenia" 1825. IX. „Az emberi élet számvetése". Ugyanott 1825-ben cikket is írt „A szépnem, mind egészséges, mind beteges állapotjában az orvosoknak számokra mellesleges órái közt írta és szerezte ..." A következő évben Tacitus fordítást közölt „Tacitus könyvecskéje Németország fekvéséről, szokásairól és népeikről. Magyarul tolmácsolta.. (A kiadás latin és magyar nyelvű volt.) A szerző a disszertáció bevezetésében elmondja, milyen indokok vezették a választott tárgykör kutatásában, amely nehéz feladatot jelent. Úgy véli, „majd jönnek nagy férfiak akik az emberi gondolkodás fejlődését rendszeresen és hitelesen úgy mondják el, hogy filozófus szemmel tárják fel a régi orvosi szándékok akadályait.

11 A maga részéről — mint írja — „én most meg leszek elégedve, ha meg tudom mutatni, hogy orvosi tanfolyamom kezdetétől a mai napig a valódi orvostudományban jártas vagyok, és tévedések forrásait mindenek előtt megismerni és elkerülni akarom minden törekvésemmel ; másodszor, hogy minden teóriát, amelyben az egész orvostudomány fához hasonlóan sok ágba