Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Réti Endre: Orvosdoktori disszertációk (1769 — 1848)

ban, és a Széchényi Könyvtárban is vannak disszertáció inauguralisok, melyeknek egyeztetése egyetemi könyvtárunkkal még nem történt meg. A Győry-féle bibliográfia, amely tartalmazza az orvosdoktori disszertációkat is, hiányosnak bizonyult. Ha átfutunk a sokszáz orvosdoktori értekezés címén, és tartalmilag is betekintünk ezekbe az anyagokba, akkor a következő megállapításokat tehetjük: témájuk szerint az értekezések tárgya sokféle csoportba osztható; vannak filozófiai jellegűek, természettudományi, evolúciós, nevelési, anatómiai, fiziológiai, zoológiai, botanikai, gyógyszerészeti, kémiai, törvényszéki orvostani, orvosi tervezési tárgyúak. A csoportosítás nehéz, hiszen a kóroktan ismeretének akkori hiánya gyakran kérdésessé teszi, hogy helyes-e pl. a különböző betegségeket a mai klasszifikáció szerint csoportosítani; néha úgy tűnik, célszerűbb a topográfiai megjelölést használni pl. thorax, abdomen vagy terápiás témák stb. Ha ezt a sokféle témát néhány fő kategóriába próbáljuk szorítani, akkor a következő felosztás javasolható: filozófia, természettudomány, klinikum, prevenció és egészségügyi nevelés. Érdekessége az értekezéseknek az is, hogy időről időre témájuk visszatér. Találhatunk a kisdedek ápolására vonatkozó értekezést az 1700-as években és az 1800-as évek közepe felé is. Ez nyilván lehetőséget ad a fejlődés megállapítására. Ezek után vizsgáljunk meg néhány orvosfilozófiai témájú disszertációt. Nézzük meg elősorbans azokat az. értekezéseket, amelyeknek tárgya általános szemléleti jellegű, filozófiai tartalmú. Szemléletét tekintve a disszertációk túlnyomó része a kifejezetten vallásos világnézetet tükrözte. Világosan ilyen az a disszertáció, amely a következő címet viseli: „De religione et medicina", magyarul ,,A' vallás 's gyógyászat kölcsönös viszonyaikban". A szerző Carolus Guggenberger oculisticae magister, hungarus pestiensis. Az értekezés téziseinek megvédése 1844 januárjában történt. A szerző beállítottságát, aulikus hajlandóságát az ajánlás is mutatja, hiszen cs. kir. felséges főhercegasszony Mária Dorothea würtembergi hercegnőnek, voltaképpen József nádor feleségének ajánlotta a disszertációt. Világosan rámutat szemléletére írása következő kitétele: „Az orvos kötelessége megismerésének gyakorlatában nagy akadályokra talál. Csak tiszta vallás elveitől vezéreltetve, s valódi jámborság szellemétől ihletve sikerülend neki azokat legyőzni." A továbbiakban a szerző azokról a hasznokról beszél, amelyeket a gyógyászat a vallásnak köszönhet: „Hogy bárki vizsgálja szigorún a gyógytan lényét és céljait, meg kell ismernie, hogy isteni eredetű." Szerinte a vallásosabb népek müvelik a gyógytant, mert a vallás érzékenyebbé teszi az embert mások nyomorúsága iránt. A szerző szerint a kórházakat a gyógyászat a keresztény vallásnak köszönheti, s a latin hospitum és valetudinarium nem fejezte ki azt a helyet, ahol a szegény védtelen betegeket pénz nélkül ápolták. Gondolkodás módjára még jellemzőbb, amit az anatómiával kapcsolatosan mond el a disszertáció : „Egyedül a keresztény vallás volt, amely a bonctant megengedé. A zsidóknál minden tisztátalannak tartaték, ki valamely állat vagy ember holttetemét megérinté. A zsidóknak tiltva volt hullákat boncolni. A pogányokat is különböző előírások akadályozták." Maga Hippokratész sem kerülhette el ezeket az előítéleteket. Az arabok, akik különben eléggé mívelték a gyógyászatot — mondja — hasonlóképpen be voltak hálózva Koránjuk tévedéseibe. „Egyedül a keresztények, menten a pogányok dőre babonái s a zsidók törvényszabályaitól, nem írtóz-